Borsmentás

Tegnapelőtt: borsmentás...

                                        
                                                          ....még mindig érezni mindenfelé az illatát :)

Cukorka workshop

Néhány héttel ezelőtt a CUKORKA sweetfabric-nál jártam egy kiscsoportos cukorka és nyalóka készítésen. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan működik a "klasszikus" cukorkakészítő műhely, hogyan csinálják a hagyományos kemény cukorkát, pláne ha felirat van benne, vagy mondjuk csíkos, és többszínű.
Kivételesen nem én késtem el, így amíg a többiek megérkeztek, volt időm alaposan körülnézni. A hely kicsi, de praktikus és hangulatos. A falak durván pirosak :)
Mielőtt elkezdtük, kaptunk egy itinert, hogy pontosan mi fog történni a workshopon, beleértve a cukorka receptjét is. Mi dönthettük el, milyen ízű legyen, hogyan nézzen ki a végeredmény és részt vettünk a folyamat minden fázisában.

Mielőtt bármit elkezdtünk volna, mindenki kapott védőkesztyűt és kötényt. Összekevertük a cukrot és a vizet, majd némi forralás után hozzáadtuk a glükózszirupot. Ha jól emlékszem, nagyjából 145 C-ra forraltuk az egészet. Ezután kiöntöttük a forró keveréket egy márványlapra, fémrudak közé, ezek akadályozták meg, hogy lefolyjon az asztalról. Belekevertük a két színt, elég kemény munka volt ezeket összedolgozni.
A színek után spaklikkal felszedtük az asztalról a cukormasszát és "kenyereket" formáltunk belőlük. Ezután jön a fényesítés: egy hentesüzletbe sokkal jobban illő fémkapóra feldobta az egyik srác a masszát és azon húzogattuk-tekergettük.
A cukorkakészítés folyamatában rettentően fontos tényező az idő, mindent gyorsan kell csinálni, mert ahogy hűl a cukormassza, egyre nehezebben formázható. A speciális asztalok alulról melegíthetők, emlékeim szerint  kb. 60 C-ra voltak állítva.
A fényesítés után összeraktuk a hengert, benne a helló felirattal. Ezt úgy kell elképzelni, mintha gyurmázna az ember: külön megcsináltuk a betűket és a külön köré a csíkokat (ez látszik az alsó kollázsban). Amikor elkészültünk, akkor a nagyjából egy arasz magas hengerben még nagyon torzan látszott csak a felirat, de elkezdtük úgy két centiméter átmérőjűre nyújtani és onnantól tökéletesen kivehető volt.

A vékonyra nyújtott cukorkacsíkokat lehetett darabolni, csavarni, tekerni, szóval bármit. Nem voltam túl ügyes a nyújtásban és a formázásban, inkább érdekes formájúnak, mint szépnek nevezném a nyalókákat, amiket csináltam. Amikor elkészültünk, a program részeként becsomagoltuk a holmikat és haza is vihettünk egy nagy adagot. A tanultak alapján elvileg otthon is lehetne cukorkát gyártani ezzel a technikával, de azt hiszem nem állok neki...ha ilyesmire vágyom, inkább megveszem náluk...

Barátnőnek

Szabina barátnőm megkért arra, hogy csináljak neki nyalókákat egy szakmai rendezvényre, hogy reklámajándékként osztogathassa őket. Tavaly reklámtollakat rendelt, de valahogy nem érezte jó megoldásnak. A nyalókákhoz helyes kis cimkéket (a cégük logójával) tervezett, amiket családilag felkötöztek egyik este a kész édességekre. Sajnos a végeredményről nincs fotó, csak a nyalókákról, mert elromlott a fényképezőgépük.

Szerencsére az utóbbi napokban több kemény cukorhoz való nyalókaforma is megérkezett, így lényegesen könnyebb volt, mint a csokiformákkal szenvedni, amikhez annyira le kellett hűteni a forró folyékony cukrot használat előtt, hogy szinte már nem is folyt. Kipróbáltam az új formákat, csináltam többféle gyümölcsös nyalókát a gyerekeknek, és kávésat a felnőtteknek. Utóbbival viszonylag sokat kísérleteztem, mert az eredeti elképzelésem - hogy a víz helyett főzött kávét teszek a cukorhoz - sehogy nem akart működni. Megpróbáltam instant kávéval is, de az még jobban habzott (egy élmény volt letakarítani a tűzhelyet...). Végül maradt a kifejezetten nyalókához (kemény cukorhoz) való kávé olaj. A közepébe mindegyiknek tettem kávészemet. A tesztelés a férjem kollégáin kezdődött és az én munkahelyemen ért véget, amikor mindkét helyről megkaptam a jóváhagyást, már vittem is a Szabináékhoz a kávésakat is. Ma és holnap van a debütálás, már nagyon izgatott vagyok, hogy milyen visszajelzéseket kapott!!

Eszközök és módszerek

Nyalókát készíteni nem bonyolult dolog, rengeteg receptet lehet találni a neten. Inkább az eszközökről írok, amelyek szerintem nem árt ha vannak a konyhában, mielőtt nekiállunk. Először is kell egy vastag aljú, kisméretű edény a forraláshoz. Lehet a végén közvetlenül ebből is adagolni a kész folyadékot, de jó megoldás lehet áttölteni egy hőálló kiskancsóba, mert úgy könnyebb a megfelelő mennyiséget kiönteni (gyorsan sziládul a lötty).
Az edényen kívül kell még cukorhőmérő, pálcikák, nyalóka formák (nem létkérdés), védőkesztyű (jó, ha van) és olajspray.
Mivel a cukros levet 150 C-ig kell hevíteni, a hőmérő mindenképpen szükséges, mert megtippelni elég nehéz lenne, hogy mikor érte el a kellő hőfokot. Működhet esetleg a "víz-teszt" is, vagyis az, hogy a forrásban lévő folyadékból egy keveset tiszta vízbe cseppentünk. Az állagán azonnal látszani fog, hogy jó-e már, de ez azért nem száz százalékos módszer.
Természetesen védőkesztyű nélkül is neki lehet állni nyalókát csinálni, de a 150 C-os cukor nagyon csúnya égési sérüléseket tud okozni.  Ezért célszerű a gyerekeket, a kutyákat, a macskákat és egyéb állatokat kitessékelni a konyhából a nyalóka készítés idejére.
Nyalókaformákat elég macerás beszerezni itthon (nem ugyanaz, mint a csokoládéhoz való forma, mert az ilyen magas hőfokon eldeformálódik), de ezeket ki lehet váltani alumínium sütő- vagy muffinformával, és alufóliából kialakított formával is. Állítólag - én még nem próbáltam, de több blogban olvastam és a képeken is látszik - működik az is, hogy ujjnyi lisztbe formákat nyomunk és abba öntjük bele a cukros folyadékot. A legegyszerűbb megoldás az, hogy egy hőálló felületet egy kicsit beolajozunk (erre nagyon jó a spray) és erre csurgatjuk rá a forró cukros levet, majd belenyomjuk a pálcikákat. Nem lesz olyan tökéletes, mint ha formában készült volna, de nem is ez a lényeg :)

A kezdetek

Új mániám van: nyalókákat készítek. Magam sem értem, de mostanában nem cipőkre, hanem nyalókaformákra licitálok a neten, tanulmányozom a kémiai folyamatokat, természetes ízesítők után kutakodom, tapasztalatot cserélek a kristályosodásról japán és amerikai bloggerekkel, fejben tavaszi (őszi-téli-nyári) kollekciót tervezek. Jó szórakozás az egész, és nagyon élvezem, hogy  minden egyes alkalommal más lesz a végeredmény: más színű, más ízű, más formájú.

Azt hiszem a kollégáim már kezdik unni a tesztelést. Nemcsak ők, hanem a családtagjaik, sőt még a férjem kollégái is kaptak nyalókákat az elmúlt hetekben. Szóval inkább blogolok, és várom az önkéntes tesztalanyokat :)

Valentin nap környékén sokat kísérleteztem, ennek eredményei láthatók a fotókon.