Washi tape nyalókapálcika

Már régóta nagy kedvencem a washi tape, másnéven masking tape, amit itthon leginkább dekortapasznak neveznek. Olyan mint a cellux, csak papírból van, ezerféle színben és mintában. Könnyű tépni, vágni és minden felületen megtapad, dekoráláshoz egyszerűen kiváló. Folyton újabb és újabb ötleteket szül felhasználás közben (ezzel szerintem nagyjából minden felhasználó így van).

Eredetileg azért vettem néhány tekercs dekortapaszt, hogy megjelöljem a nyalókákat. A szárukra ragasztottam egy-két centis darabokat, és ezekre írtam rá, hogy melyik milyen ízű. Praktikus és egyszerű. Buliban vagy gyerekzsúron ugyanezzel a módszerrel könnyen megkülönböztethetők a szívószálak és a poharak is. Ha nem praktikusan akarjuk felhasználni a dekortapaszt, akkor hasonló módszerrel nagyon vidám díszítést kaphatnak például a szívószálak, a keverő- és egyéb pálcikák. Találtam esküvői díszítést is.

Nagy kedvencem a házi jégkém pálcikáinak feldíszítése. Nemcsak szuperül néz ki, de akár rá lehet írni az ízeket, vagy azt is, hogy kinek szánjuk azt a jégkrémet :) Ráadásként itt a recept is!

Hasonló vonalon indultam el én is, igazából egy véletlennek köszönhetően. Időnként ugyanis túl sok mindent akarok ráírni a nyalókapálcikára ragasztott dekortapasz darabokra. Akkor ráragasztok még egyet, majd egy következőt is. Mivel a nyalókákhoz papír pálcikákat használok, azokon tényleg szépen tapad a washi tape, olyan, mint egy második bőr. Szóval eleinte csak véletlenül, utána már tudatosabban ragasztottam tele a pálcikát.
Néhány napja találkoztam az egyetemi csoporttársaimmal. Hatan lányok azóta is összejárunk (nem írom le, hogy mióta), de minden ilyen találkozón megállapítjuk, hogy túl keveset találkozunk. Most először vittem nekik nyalókákat, vagyis inkább a gyerekeiknek. Miután a legutóbbi találkozónkról haza jöttem, szerettem volna valami olyasmit csinálni, amit szívesen adnék nekik. A csajoknak. Amikor ezeket a kávés nyalókákat csináltam, akkor rájuk gondoltam :)

 

A pálcikás módszer a cake popsnál vagy egyéb pálcikás sütinél is jól működik (természetesen csak sütés után). A lényeg pedig, hogy nem tekerni kell (ahogy én csináltam), hanem hosszában ragasztani, ahogy ebben a blogban is látható, mert persze mások is felfedezték már ezt a jó kis ötletet.

Az első esküvő

Az első nyalókás esküvő a barátnőmé volt. Neki a kezdetektől fogva tetszett az ötlet, de a párja nem volt elragadtatva az elképzeléstől. Már-már bele is törődtem a dologba, de azért csináltam néhány próba darabot, inkább csak a magam megnyugtatására. Egy héttel az esküvő előtt a leendő férj - az én nagy boldogságomra -  meggondolta magát, és pontos instrukciókat kaptam, hogy milyen nyalókákat szeretnének.

a próba darabok

Azt gondolná az ember, hogy ismerősökön könnyebb gyakorolni, mint idegeneken, de tapasztalatból mondom, hogy ez hülyeség. Ezerszer jobban izgultam és idegeskedtem, hogy minden rendben legyen. Nagyon rövid volt a határidő - ez aggasztott a legjobban. A házasulandók az óriás szájakat (epres) és a bajszot (kávés) választották, utóbbiból nagyon sok kellett. Martha Stewartnál láttam korábban olyan szilikonpasztát, amiből pl. egyedi nyalókaformát is lehet csinálni. Kísérletképpen még hetekkel ezelőtt beszereztem ilyet a Desszertmesternél (irtó drága), ez jó alkalom volt a kipróbálásra.

 

A paszta kétkomponensű: össze kell gyúrni, kialakítani a formát, majd hagyni megkötni. Miután klónoztam a bajszokat, határidőre elkészült minden. (Zárójeles megjegyzés: a paszta nagyon jó játék, de soha többet nem veszek itthon, mert az ebay-en például harmad-negyedannyiba kerül.) A nyalókák kis zacskókba kerültek, mindegyikre zászlót ragasztottam a feleség és férj nevével.

Eljött a nagy nap, és minden jól alakult. A pár gyönyörű volt :)

Az igen kimondása után átrohantam az étterembe, ellenőriztem a délelőtt közösen felrakott dekorációt, és a helyére raktam a nyalókákat. A nők szájat, a férfiak bajszot, a kislányok szívet, a kisfiúk tengeri állatokat kaptak. Legalábbis elméletileg, mert az ültetőkártyák alapján nem mindig tudtam beazonosítani a népeket, nem nagyon kalkuláltam ugyanis a becenevekkel. Mivel kb. 10 percem volt minderre, átléptem  a problémán :)

Összességében szerintem jól illett a lagzihoz a nyalóka. A gyerekek nem meglepő módon imádták, de a felnőttek is megették. Másnap azért utánakérdeztem, hogy jól van-e az a kisfiú, aki nemcsak a sajátját és a szüleiét ette meg, hanem elkunyerálta még két másik embertől is a nyalókáját...

Amikor nem üveges

Húsvétkor megszórtam a környezetemet nyalókával, annyit csináltam, hogy az összes szomszéd gyereknek jutott. A kacsás volt a  legnépszerűbb. A gyerekeknél a formája, a szülőknél inkább a kis mérete miatt. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de mintha aggódnának az új hobbim miatt...

A kezdetektől kíváncsi voltam arra, hogyan készülnek a teli színű nyalókák. Jó ideig olvasgattam mindenféle recepteket, mire felfogtam, hogy a trükk nagyon egyszerű: hozzá kell keverni egy kis fehér festéket.

Amikor elméletben már tudtam mit kéne csinálni, akkor hetekig nem kaptam sehol rendes fehér festéket. (Általában a Desszertmesternél vagy a Sőreginél próbálkozom, de sokmindent egyszerűen nem lehet beszerezni itthon...sajnos.) Abból a fajta festékből, amit a nyalókákhoz használok, eleve nincs fehér. Ez egyébként érthető, mert azok vagy teljesen, vagy 95 százalékban természetes összetevőket tartalmaznak. Tapasztalataim szerint a Wilton termékek általában jól működnek, ezért ezzel próbálkoztam.
A sárga most tojáslikőrös lett, de el tudnám képzelni citromosban is. Meg is fogom csinálni :)

A kávésról sajnos nincs külön kép, de szerintem annak áll a legjobban, hogy nem átlátszó. A pirossal nagyon ambivalens érzéseim vannak. A fehérrel kevert színt mindenképpen ki akartam próbálni, de nehezen társítottam ízt hozzá. Valójában talán valami krémes vagy vaníliás gyümölcs jó lett volna, de végül sima cseresznyés lett. Nem biztos, hogy ezzel a kombinációval újra próbálkozom, elég fura lett a végeredmény.

Barátnőnek

Szabina barátnőm megkért arra, hogy csináljak neki nyalókákat egy szakmai rendezvényre, hogy reklámajándékként osztogathassa őket. Tavaly reklámtollakat rendelt, de valahogy nem érezte jó megoldásnak. A nyalókákhoz helyes kis cimkéket (a cégük logójával) tervezett, amiket családilag felkötöztek egyik este a kész édességekre. Sajnos a végeredményről nincs fotó, csak a nyalókákról, mert elromlott a fényképezőgépük.

Szerencsére az utóbbi napokban több kemény cukorhoz való nyalókaforma is megérkezett, így lényegesen könnyebb volt, mint a csokiformákkal szenvedni, amikhez annyira le kellett hűteni a forró folyékony cukrot használat előtt, hogy szinte már nem is folyt. Kipróbáltam az új formákat, csináltam többféle gyümölcsös nyalókát a gyerekeknek, és kávésat a felnőtteknek. Utóbbival viszonylag sokat kísérleteztem, mert az eredeti elképzelésem - hogy a víz helyett főzött kávét teszek a cukorhoz - sehogy nem akart működni. Megpróbáltam instant kávéval is, de az még jobban habzott (egy élmény volt letakarítani a tűzhelyet...). Végül maradt a kifejezetten nyalókához (kemény cukorhoz) való kávé olaj. A közepébe mindegyiknek tettem kávészemet. A tesztelés a férjem kollégáin kezdődött és az én munkahelyemen ért véget, amikor mindkét helyről megkaptam a jóváhagyást, már vittem is a Szabináékhoz a kávésakat is. Ma és holnap van a debütálás, már nagyon izgatott vagyok, hogy milyen visszajelzéseket kapott!!