Nyalókák esküvőre!

Köszönő ajándék és fotókellék - leginkább erre a két dologra szoktak esküvői nyalókát kérni tőlem. Néhány hete beindult az esküvői szezon, ezért megpróbálom egy bejegyzésben összegezni, hogy mi minden készült már a Nagy Napra.

Az a jó, hogy rendszerint a menyasszonyoknak is vannak ötleteik, és időről-időre kitalálunk valami újat, valami egyedit. A száj és a bajusz lassan már klasszikusnak számít. Azért szeretem ezt az összeállítást, mert tényleg vidám hangulatot lehet csinálni vele: rengeteg vicces fotót kaptam már különböző korú családtagokról. A bajusz és a száj volt már köszönő ajándék is, a nők bajszot, a férfiak szájat kaptak a teríték mellé. mind a kettőből van mini változat is :)

 Volt masni-bajusz kombináció is:

 Lila-zöld bajusz és love felirat:

Zöld és piros, bajusz, száj és szívek:

 Bajusz és száj eljegyzési minitortán:

A bajuszos páros mellett szív alakú nyalókák készülnek a leggyakrabban az esküvőkre. Inkább klasszikus színekben, de a piros mellett a rózsaszínű, a lila és mindenféle halványabb árnyalat is előfordult már.

Ezeket a próbadarabokat a hétvégén csináltam egy barátnőmnek, inkább kevésbé szokványos daraboknak számítanak.

Tavaly először óriásnyalókát is csináltam. Orsiék az akkor még létező Vidámparkban fotózkodtak, szerintem nagyon illett oda az gigantikus szív!

Az óriásnyalókák közé sorolom ezeket a betűket is: az "igen" mellett hasznosították már születésnapi tortadíszként is. Ugyanebben a méretben készültek már számok is asztaldísznek vagy - ahogy kicsit lejjebb látszik - ugyancsak fotókellék lett belőlük.

Szeretem a figurális nyalókákat, de az igazi kedvenceim a sima kör alakúak, különböző színekben és ízesítéssel. Ha valaki bizonytalan abban, hogy milyet szeretne, mindig inkább ezt a fajtát szoktam javasolni, mert a variációk száma majdnem végtelen :) Bármilyen koncepcióhoz hozzá lehet igazítani. Ezek például kandiscukrosak.

Tavaly egy komoly köszönet ajándék csomag része volt a szórócukros nyalóka. Mindent a kék színre hangoltak, minden nagyon ízléses volt.

Írtam már róla, hogy vannak a hagyományostól teljesen eltérő elképzelések is. Így készült például ez a pár: a nyalókafiú és a nyalókalány :) tartozik a családhoz egy kutya is, de sajna ő lemaradt a képről.

És végül a nyalókába foglalt esküvői dátumról. Lehet "save the date" vagy a dátum megörökítése az esküvő napján, de a nagyméretű számokat lehet például asztalszámként is hasznosítani.

További ötleteket is szívesen megvalósítok :)

A fotókért köszönettel tartozom Kövesdi Rékának, Kovács Attilának, és Székely Györgynek. A többi kép saját készítésű.

Kandiscukor házilag

Mindjárt itt a hétvége, gondoltam ajánlok nektek egy jó játékot: hogyan lehet otthon kandiscukor jellegű pálcikás cukrot csinálni. Ez kiváló például arra, hogy a gyerekek ismerkedjenek egy kicsit a kémia csodálatos világával úgy, hogy a végeredményt meg is ehetik :) Mi annak idején a suliban csináltunk ilyet, szóval nem valami újdonságról van szó, de hátha valaki még nem ismeri.

Hozzávalók:
- víz és kristálycukor 4:10 arányban (pl. bögre)
- fa pálcikák
- ételfesték
- ízesítéshez aromák (aki szereti)
- néhány kisebb/közepes méretű befőttes üveg és ruhacsipeszek


Az első lépés, hogy be kell áztatni a pálcikákat nagyjából fél órára. A lényeg, hogy jól megszívják magukat. Aztán jóhet a főzés! Egy lábosba öntsétek bele a vizet és keverjetek hozzá ugyanennyi cukrot, majd melegítsétek alacsony/közepes lángon. Ahogy oldódik fel a cukor, folyamatosan lehet hozzáadni a maradék cukrot is. A masszát addig kell  óvatosan forralni, amíg egy kicsit besűrűsödik, de tényleg csak minimálisan. Ezután hagyjuk hűlni nagyából negyedórát.
Újra elővesszük a pálcikákat, jól megtörölgetjük mindegyiket (ez nagyon fontos), majd meghempergetjük őket egyesével alaposan kristálycukorban.

Közben a cukros folyékony massza kihűlt egy kicsit, de azért még mindig elég meleg. Ahányféle színt és ízt akarunk, annyi befőttesüvegbe osztjuk szét a folyadékot. (Fontos, hogy az üvegek tiszták legyenek.) Ezután lehet belekeverni az ételfestéket és az aromát az üvegekbe. Ha ez is megvan, akkor bele lehet állítani a cukros fa pálcikákat az üvegekbe, csipesszel pedig megakadályozható, hogy eldőljenek. Egy befőttesüvegbe kettőnél több pálcikát nem ajánlatos beleállítani.

Az üvegeket érdemes napos helyre tenni, de jó lehet erre a célra egy nem forró radiátor is. Ezután jön az izgalmas rész: figyelni és kivárni, ahogy a cukorszemcsék feltapadnak a fa pálcikákra és napról napra hízik a "nyalóka". Tapaszatalataim szerint a folyamat egy-két hétig tart.

 Ez pedig a szépséges végeredmény. Lehet vele teát kevergetni, odaadni valakinek ajándékba vagy csak simán elnyalogatni. Jó kísérletezést :)

A nyalóka, mint dekoráció

Szerintem a nyalóka elsősorban arra való, hogy megegyük, de mostanában egyre inkább kiderül számomra, hogy dekorációnak is jó. Persze a végén ugyanúgy az lesz a sorsa, hogy megeszik, de előtte egy ideig dekorációként is funkcionál.
A múlt héten Rita barátnőmnek volt a születésnapja, könyvet kapott és a csomagoláshoz használtam fel egy lila miniszív nyalókát.

Közben kutattam kicsit a neten, és találtam egy hasonló, gyerekverziós megoldást is, ami nagyon tetszik.

Az előző bejegyzésemben van kép arról, hogy esküvői képeslaphoz is nagyon passzol a mininyalóka. Esküvői meghívóba beletűzve is el tudom képzelni....

Képeslap témában találtam egy nagyon helyes karácsonyi megoldást. Az ötletet többféleképpen lehet haszonsítani, például gyerekzsúr meghívónál is - már látom magam előtt :)

 

Van Valentin-napi változat is, de szerintem ez annyira aranyos, hogy szinte bármilyen alkalomra behelyettesíthető.

 Akár a vágott virágot is ki lehet váltani a nyalókaközepű papírvirággal. Óvónénik biztosan örülnének neki, vagy például jó anyák napi ajándék lehet. Igazából ez is univerzális és nagyon könnyű megcsinálni, muffinpapír az alapja.

Összességében mind szuper ötlet, csak azt sajnálom, hogy mindegyikhez vásárolt nyalókát használnak. Pedig házilag is nagyon könnyű nyalókát gyártani, és akkor pontosan tudod, hogy mi van benne. Nincs benne például tartósítószer, ízfokozó vagy más nem kívánatos adalékanyag. Ha színezni kell, akkor van természetes ételfesték, ha íz kell, akkor léteznek erre is természetes megoldások. Nekem pl. ezek nagyon fontos dolgok.

Az első esküvő

Az első nyalókás esküvő a barátnőmé volt. Neki a kezdetektől fogva tetszett az ötlet, de a párja nem volt elragadtatva az elképzeléstől. Már-már bele is törődtem a dologba, de azért csináltam néhány próba darabot, inkább csak a magam megnyugtatására. Egy héttel az esküvő előtt a leendő férj - az én nagy boldogságomra -  meggondolta magát, és pontos instrukciókat kaptam, hogy milyen nyalókákat szeretnének.

a próba darabok

Azt gondolná az ember, hogy ismerősökön könnyebb gyakorolni, mint idegeneken, de tapasztalatból mondom, hogy ez hülyeség. Ezerszer jobban izgultam és idegeskedtem, hogy minden rendben legyen. Nagyon rövid volt a határidő - ez aggasztott a legjobban. A házasulandók az óriás szájakat (epres) és a bajszot (kávés) választották, utóbbiból nagyon sok kellett. Martha Stewartnál láttam korábban olyan szilikonpasztát, amiből pl. egyedi nyalókaformát is lehet csinálni. Kísérletképpen még hetekkel ezelőtt beszereztem ilyet a Desszertmesternél (irtó drága), ez jó alkalom volt a kipróbálásra.

 

A paszta kétkomponensű: össze kell gyúrni, kialakítani a formát, majd hagyni megkötni. Miután klónoztam a bajszokat, határidőre elkészült minden. (Zárójeles megjegyzés: a paszta nagyon jó játék, de soha többet nem veszek itthon, mert az ebay-en például harmad-negyedannyiba kerül.) A nyalókák kis zacskókba kerültek, mindegyikre zászlót ragasztottam a feleség és férj nevével.

Eljött a nagy nap, és minden jól alakult. A pár gyönyörű volt :)

Az igen kimondása után átrohantam az étterembe, ellenőriztem a délelőtt közösen felrakott dekorációt, és a helyére raktam a nyalókákat. A nők szájat, a férfiak bajszot, a kislányok szívet, a kisfiúk tengeri állatokat kaptak. Legalábbis elméletileg, mert az ültetőkártyák alapján nem mindig tudtam beazonosítani a népeket, nem nagyon kalkuláltam ugyanis a becenevekkel. Mivel kb. 10 percem volt minderre, átléptem  a problémán :)

Összességében szerintem jól illett a lagzihoz a nyalóka. A gyerekek nem meglepő módon imádták, de a felnőttek is megették. Másnap azért utánakérdeztem, hogy jól van-e az a kisfiú, aki nemcsak a sajátját és a szüleiét ette meg, hanem elkunyerálta még két másik embertől is a nyalókáját...