Amikor nem üveges

Húsvétkor megszórtam a környezetemet nyalókával, annyit csináltam, hogy az összes szomszéd gyereknek jutott. A kacsás volt a  legnépszerűbb. A gyerekeknél a formája, a szülőknél inkább a kis mérete miatt. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de mintha aggódnának az új hobbim miatt...

A kezdetektől kíváncsi voltam arra, hogyan készülnek a teli színű nyalókák. Jó ideig olvasgattam mindenféle recepteket, mire felfogtam, hogy a trükk nagyon egyszerű: hozzá kell keverni egy kis fehér festéket.

Amikor elméletben már tudtam mit kéne csinálni, akkor hetekig nem kaptam sehol rendes fehér festéket. (Általában a Desszertmesternél vagy a Sőreginél próbálkozom, de sokmindent egyszerűen nem lehet beszerezni itthon...sajnos.) Abból a fajta festékből, amit a nyalókákhoz használok, eleve nincs fehér. Ez egyébként érthető, mert azok vagy teljesen, vagy 95 százalékban természetes összetevőket tartalmaznak. Tapasztalataim szerint a Wilton termékek általában jól működnek, ezért ezzel próbálkoztam.
A sárga most tojáslikőrös lett, de el tudnám képzelni citromosban is. Meg is fogom csinálni :)

A kávésról sajnos nincs külön kép, de szerintem annak áll a legjobban, hogy nem átlátszó. A pirossal nagyon ambivalens érzéseim vannak. A fehérrel kevert színt mindenképpen ki akartam próbálni, de nehezen társítottam ízt hozzá. Valójában talán valami krémes vagy vaníliás gyümölcs jó lett volna, de végül sima cseresznyés lett. Nem biztos, hogy ezzel a kombinációval újra próbálkozom, elég fura lett a végeredmény.

Barátnőnek

Szabina barátnőm megkért arra, hogy csináljak neki nyalókákat egy szakmai rendezvényre, hogy reklámajándékként osztogathassa őket. Tavaly reklámtollakat rendelt, de valahogy nem érezte jó megoldásnak. A nyalókákhoz helyes kis cimkéket (a cégük logójával) tervezett, amiket családilag felkötöztek egyik este a kész édességekre. Sajnos a végeredményről nincs fotó, csak a nyalókákról, mert elromlott a fényképezőgépük.

Szerencsére az utóbbi napokban több kemény cukorhoz való nyalókaforma is megérkezett, így lényegesen könnyebb volt, mint a csokiformákkal szenvedni, amikhez annyira le kellett hűteni a forró folyékony cukrot használat előtt, hogy szinte már nem is folyt. Kipróbáltam az új formákat, csináltam többféle gyümölcsös nyalókát a gyerekeknek, és kávésat a felnőtteknek. Utóbbival viszonylag sokat kísérleteztem, mert az eredeti elképzelésem - hogy a víz helyett főzött kávét teszek a cukorhoz - sehogy nem akart működni. Megpróbáltam instant kávéval is, de az még jobban habzott (egy élmény volt letakarítani a tűzhelyet...). Végül maradt a kifejezetten nyalókához (kemény cukorhoz) való kávé olaj. A közepébe mindegyiknek tettem kávészemet. A tesztelés a férjem kollégáin kezdődött és az én munkahelyemen ért véget, amikor mindkét helyről megkaptam a jóváhagyást, már vittem is a Szabináékhoz a kávésakat is. Ma és holnap van a debütálás, már nagyon izgatott vagyok, hogy milyen visszajelzéseket kapott!!