Miért éppen az esküvők?

Az első nyalókás nyaram leginkább esküvőkkel telt. Amikor elkezdtem nyalókákat készíteni, azt hittem, hogy a gyerekek lesznek a legfőbb közönség, aztán jönnek az érdekes ízkombinációkra nyitott felnőttek és végül a tematikus dolgok (esküvők, ilyesmi). Ehhez képest a sorrend teljesen fordított. Nagyjából kéthetente volt egy jegyesfotózás vagy egy esküvő, amire egyáltalán nem számítottam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a többség ismerős vagy barát volt, de így is soknak tűnik a szám. Az abszolút kedvenceim a nyár első (Zenináék) és az utolsó esküvője (Tüsiék) volt.

Előbbiről már tettem fel képeket a blogra, utóbbiról azonban csak a fotós, Kövesdi Réka oldalán  van egy kép, mert még nem fejezte be az utómunkát az anyaggal. Előzetesen azért sikerült kisajtolni belőle néhány képet :)

Az esküvő színei a szürke és a rózsaszín voltak. Csináltam rózsaszín masnikat, szájakat, kisebb és nagyobb szíveket, illetve szürke bajszokat. A gyerekeknek próbáltam (kisebb és) változatosabb dolgokat előállítani. Volt többek közt rózsaszín és fehér Hello Kitty, szürke Darth Vader, és kis fehér kör alakú nyalóka rózsaszín pöttyökkel. A felnőtt nyalókák a teríték mellé kerültek, gyerekeknek szánt nyalókákat egy üvegtálba tettük. 

Egyébként a helyszín eleve szuper volt, a Normakert étterem kertjében felállítottak egy sátrat. Szerintem minden nagyon jól sikerült!!

Ha esküvőre készülnek a nyalókák, akkor azért nagyjából tudható, hogy milyen típusú képek születnek majd. A jegyesfotózásnál azonban ez mindig meglepetés. Az Attilától ma kaptam ezt a képet, ami megint egy új megközelítése annak, hogy mi mindenre használható a szíves nyalóka :)

Jegyesfotózás

Mostanában egyre többször találkozom jegyesfotózás képeivel. Szerintem ez a műfaj azért jó, mert vidám és felhőtlen képek készülnek a szerelmesekről, itt még nem görcsölnek, mint a többség az esküvői fotózáson. Ezeket a szuper képeket Réka készítette. Azt hiszem, jó helyre kerültek a nyalókáim ;)

A nyalóka, mint dekoráció

Szerintem a nyalóka elsősorban arra való, hogy megegyük, de mostanában egyre inkább kiderül számomra, hogy dekorációnak is jó. Persze a végén ugyanúgy az lesz a sorsa, hogy megeszik, de előtte egy ideig dekorációként is funkcionál.
A múlt héten Rita barátnőmnek volt a születésnapja, könyvet kapott és a csomagoláshoz használtam fel egy lila miniszív nyalókát.

Közben kutattam kicsit a neten, és találtam egy hasonló, gyerekverziós megoldást is, ami nagyon tetszik.

Az előző bejegyzésemben van kép arról, hogy esküvői képeslaphoz is nagyon passzol a mininyalóka. Esküvői meghívóba beletűzve is el tudom képzelni....

Képeslap témában találtam egy nagyon helyes karácsonyi megoldást. Az ötletet többféleképpen lehet haszonsítani, például gyerekzsúr meghívónál is - már látom magam előtt :)

 

Van Valentin-napi változat is, de szerintem ez annyira aranyos, hogy szinte bármilyen alkalomra behelyettesíthető.

 Akár a vágott virágot is ki lehet váltani a nyalókaközepű papírvirággal. Óvónénik biztosan örülnének neki, vagy például jó anyák napi ajándék lehet. Igazából ez is univerzális és nagyon könnyű megcsinálni, muffinpapír az alapja.

Összességében mind szuper ötlet, csak azt sajnálom, hogy mindegyikhez vásárolt nyalókát használnak. Pedig házilag is nagyon könnyű nyalókát gyártani, és akkor pontosan tudod, hogy mi van benne. Nincs benne például tartósítószer, ízfokozó vagy más nem kívánatos adalékanyag. Ha színezni kell, akkor van természetes ételfesték, ha íz kell, akkor léteznek erre is természetes megoldások. Nekem pl. ezek nagyon fontos dolgok.

Az első esküvő

Az első nyalókás esküvő a barátnőmé volt. Neki a kezdetektől fogva tetszett az ötlet, de a párja nem volt elragadtatva az elképzeléstől. Már-már bele is törődtem a dologba, de azért csináltam néhány próba darabot, inkább csak a magam megnyugtatására. Egy héttel az esküvő előtt a leendő férj - az én nagy boldogságomra -  meggondolta magát, és pontos instrukciókat kaptam, hogy milyen nyalókákat szeretnének.

a próba darabok

Azt gondolná az ember, hogy ismerősökön könnyebb gyakorolni, mint idegeneken, de tapasztalatból mondom, hogy ez hülyeség. Ezerszer jobban izgultam és idegeskedtem, hogy minden rendben legyen. Nagyon rövid volt a határidő - ez aggasztott a legjobban. A házasulandók az óriás szájakat (epres) és a bajszot (kávés) választották, utóbbiból nagyon sok kellett. Martha Stewartnál láttam korábban olyan szilikonpasztát, amiből pl. egyedi nyalókaformát is lehet csinálni. Kísérletképpen még hetekkel ezelőtt beszereztem ilyet a Desszertmesternél (irtó drága), ez jó alkalom volt a kipróbálásra.

 

A paszta kétkomponensű: össze kell gyúrni, kialakítani a formát, majd hagyni megkötni. Miután klónoztam a bajszokat, határidőre elkészült minden. (Zárójeles megjegyzés: a paszta nagyon jó játék, de soha többet nem veszek itthon, mert az ebay-en például harmad-negyedannyiba kerül.) A nyalókák kis zacskókba kerültek, mindegyikre zászlót ragasztottam a feleség és férj nevével.

Eljött a nagy nap, és minden jól alakult. A pár gyönyörű volt :)

Az igen kimondása után átrohantam az étterembe, ellenőriztem a délelőtt közösen felrakott dekorációt, és a helyére raktam a nyalókákat. A nők szájat, a férfiak bajszot, a kislányok szívet, a kisfiúk tengeri állatokat kaptak. Legalábbis elméletileg, mert az ültetőkártyák alapján nem mindig tudtam beazonosítani a népeket, nem nagyon kalkuláltam ugyanis a becenevekkel. Mivel kb. 10 percem volt minderre, átléptem  a problémán :)

Összességében szerintem jól illett a lagzihoz a nyalóka. A gyerekek nem meglepő módon imádták, de a felnőttek is megették. Másnap azért utánakérdeztem, hogy jól van-e az a kisfiú, aki nemcsak a sajátját és a szüleiét ette meg, hanem elkunyerálta még két másik embertől is a nyalókáját...