Rózsavizes nyalóka

Az Absolus játék kapcsán kipróbáltam új dolgokat, mert (szerencsére :) nyitottak voltak a kicsit szokatlanabb nyalókákra. Már régóta szerettem volna például rózsavizeset csinálni, de eddig valahogy nem adódott alkalom, legalábbis mostanáig.

A rózsavizes italaromát az Ázsia Bt.-nél vettem még hónapokkal ezelőtt. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, mert általában keménycukorhoz való természetes olajokat használok, de sima rózsavíz íze valószínűleg kevés lett volna a nyalókához. Az illata nagyon bíztató volt, egy kis limonádéban teszteltem :)

Előzetesen voltak azért aggályaim, féltem, hogy ugyanúgy járok, mint első alkalommal a levendulás nyalókával, ami gyakorlatilag keserű lett a túl sok levendulaolajtól. Korábban is írtam már, hogy közben kóstolni több ok miatt is majdnem lehetetlen: egyrészt mert forró a cukor, másrészt, mert ha azzal foglalkozom, hogy egy kicsit kiszedek belőle és hideg vízbe cseppentve lehűtöm, majd megkóstolom, akkor közben gyakorlatilag beledermed az edénybe a masszám. A harmadik ok az, hogy melegen más íze van kemény cukornak, mint hidegent, vagyis tényleg csak a végén lehet érezni, hogy milyen is lett valójában.

Szóval fel voltam készülve rá, hogy többször is kell próbálkozni, mire jó lesz. A több szerencsére csak kettő volt, a második főzés már igazán finom lett. (Persze csak azok mondták ezt, akik szeretik a rózsavizet, mert az összes többi ember szappanízűnek tartotta, amit meg is értek - szóval ez egy igazi rétegnyalóka.)

Miután az íze már rendben volt, valamit a nyalóka külsejével is szerettem volna csinálni. Ha most tavasz lenne, akkor kimentem volna a kertbe, leszedek néhány rózsát (sosem permetezünk), talán megpróbálom kandírozni a szirmokat és már meg is van a nyalóka díszítése. Ősz lévén más megoldást kellett keresni. Végül találtam egy rózsa- és hibiszkusz virágokból álló teát, ez került a nyalókákba. Inkább persze csak azért, hogy szebbek legyenek, de természetesen mindkét virág szirma ehető :)

Levendulás nyalóka - első próbálkozás

Már régóta odavagyok Limara levendulás dolgaiért, nagyon inspirálóak. Hetek óta terveztem levendulás nyalókát készíteni, egyrészt mert izgatott, hogy milyen íze lesz, másrészt pedig kicsit úgy éreztem, hogy ez szinte kötelező.
Eredetileg azt gondoltam, hogy kandírozok levendulát, és majd az kerül a nyalókákba. Elolvastam kb. száz bejegyzést az ehető virágok kandírozásáról: egy dologban lényegében mindenki egyetértett, hogy túl macerás a dolog. Többen azt is írták, hogy nem állnának neki újra.
Mindkét megállapítással mélységesen egyetértek...soha többet. Pláne, hogy nem is igazán sikerült a kandírozás, a végeredmény szerintem nem lett túl gusztusos. Talán túl sok cukor került a tojásfehérjés virágra. Vagy már eleve a tojásfehérje is sok volt. (Rózsaszirmot is kandíroztam, hasonló sikerrel...)

Miután a kandírozásból nem lett elég alapanyag a nyalókához, kimentem a kertbe és szüreteltem egy újabb adag levendulát. Megmostam, hagytam megszáradni és - mivel ehető virág - "nyersen" is tettem belőle a nyalókákba.
A szokott módon elkészítettem a cukorszirupot, majd kevertem bele kifejezetten kemény cukor készítéséhez való levendulaolajat. Tapasztalataim szerint a természetes olajakból a hivatalosan előírt mennyiség mindig egy kicsit kevés, ezért most is többet tettem bele. A forró massza ezután került a nyalókaformákba, amikbe már előtte beletettem a kandírozott és a kandírozatlan virágokat. Pillanatok alatt az egész lakásnak fantasztikus levendula illata lett!

Alig bírtam kivárni, hogy kihűljön és megkeményedjen a cukor (sajna itt nem lehet nyalakodni...).
Ebben a kánikulában ez nem ment a szokásos tempóban, jóval hosszabb ideig tartott. Mikor végre megkóstolhattam, az....az valami borzasztó élmény volt. Olyan brutálisan levendulás volt a nyalóka, hogy már-már keserűnek is lehet nevezni. Vagyis a többi természetes, főleg gyümölcsolajjal ellentétben, ebbe nem hogy több, hanem még a javasoltnál is kevesebb kell a levendulaolajból.
Mivel még soha semmi ilyesmit nem ettem levendula ízben, vittem a kollégáimnak is nyalókákat, hogy ők mit mondanak. Szomorú, de ugyanazt mondták...Biztosítottam őket arról, hogy nincs harag ha kidobják :)

Viszont a külseje és az illata mindenkinek tetszett. Az egyik kolléganőm újrahasznosítási javaslata az volt, hogy az ehetetlen brutálislevendula nyalókákat tegyünk inkább a fehérneműs fiókba :)) Jó ötlet, de azért újra nekifutok és próbálok ehető változatot is készíteni.