Pakkot kaptam!! Foodie Penpals mozgalom

Ez a bejegyzés kivételesen nem a nyalókákról szól, de azért mégiscsak lesz benne édesség.
Egy ismerősöm hívott, hogy vegyek részt a Foodie Penpals mozgalomban, ami abból áll, hogy minden hónapban összesorsolják a különböző európai országokból a résztvevő embereket (sok köztük a blogger, de ez nem általános) és mindenki küld, illetve kap egy csomagot valakitől. Éppen mint karácsonykor - csak akkor kihúztuk a neveket, előbb a suliban, aztán a különböző munkahelyeken :) Jópofa dolognak tűnt, meg arra gondoltam, hogy kísérletezés mellett a nyelvet is gyakorlom, úgyhogy belevágtam.

Picit el is feledkeztem az egészről, és eléggé meglepődtem, amikor az egyik futárszolgálat embere meghozta a csomagomat. Kb. úgy örültem, mint gyerekkoromban a karácsonyi ajándéknak :) Mivel van értékhatár, ne gondoljatok nagy dolgokra, inkább csak apróságokat küldenek egymásnak az emberek.

Kerry Adamowitztól érkezett a csomag, aki termékfejlesztőként dolgozik egy élelmiszeripari vállalatnál (nem írta meg, hogy melyiknél). Az angliai Aylesburyben él, ami a kacsákról híres. A családja Lengyelországból származik, ezért sok más recept mellett a pirogét is elküldte.

A dobozomban rengeteg minden volt, kicsit eklektikusan feledve a Brit Szigeteket: keksz Walesből (ezt ettük meg először), mini Baileys, vajas keksz Skóciából, angol mustár, Yorkshire Pudding mix, Custard mix, Worcesterhire szósz, currys rizs, rizspuding, virágméz és Cadbury csoki (csak a pontosság kedvéért Diary Milk dreamy chocolate truffle). Ismeretlen dolognak csak a custard tűnik, annak majd utánanézek :)

Nekem Emma Daviesnek kellett csomagot küldenem. Emma Bristolban él, és szerkesztő az Official PlayStation Magazine-nál. Próbáltam az angliai ismerőseim véleménye alapján összeállítani, hogy mit küldjek neki, de mindenképpen tipikus magyar élelmiszereket akartam. Mivel romlandó nem lehetett, sajna a Túró Rudi egyből kiesett, pedig azt biztosan csomagoltam volna. Került a dobozba paprika, házi csipkebogyó lekvár, szárított medvehagyma, pörkölt krém, gulyás krém, jókai bableves (sajna zacskós), magyaros fűszerkeverék, libamáj pástétom, negró, néger csók és egy csomó nyalóka. Küldtem én is recepteket, meg némi leírást a fűszerekről.

Egyelőre nem tudom, hogy mi a reakció, mert a csomagbarátom nem túl gyakran blogol. Mindenesetre a Foodie Penpal szerintem nagyon vidám dolog, és bárki csatlakozhat hozzá!

Update: itt olvasható Emma írása a csomagról.

Fényképes, mintás nyalóka

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogyan lehetne mintás vagy fényképes nyalókát csinálni. Hosszú ideje gyűjtöm a szebbnél szebb motívumokat, és nagyon szeretném ezeket nyalókákba zárva látni.

Az elmúlt hetekben két alkalom is adódott, hogy kipróbáljam az elképzelésemet. Szilvi barátnőm megkért arra, hogy esküvői ajándéknak készítsek egy fényképes nyalókát, illetve készültünk a Budapest 100 programra, de nem volt semmi "személyes" ajándéktárgyunk itt, Wekerlén.

Először ez utóbbiról: a motívum adott volt, a Kós Károly tér 3. lépcsőházának gyönyörű kovácsoltvas lepkéi. Az egyik lepkéről szerencsére kaptam egy rendes felbontású képet, köszönhetően annak, hogy több fotós is lakik a házban. Abból indultam ki, hogy ha a torták tetejére lehet fényképet nyomtatni, akkor lepke motívumot is lehet, ha szépen berendezzük őket egymás mellé és megtöltünk vele mondjuk egy A4-es lapot. Kicsit aggódtam azon, hogyan fog kinézni ennyi fekete festék ostyalapra nyomtatva, de csak nagyon minimálisan lett hólyagos. (Egyébként azt hittem, több helyen foglalkoznak ilyen ehető fénykép nyomtatásával.) Szóval megvolt kinyomtatott lap, amiből a nyalóka méretéhez passzoló köröket vágtam ki.

Eddig rendben is volt, de be kellett juttatni a nyalókába az ostyalapot. Az első elképzelésem az volt, hogy a forró nyalókára egyszerűen rásimítom az ostyát, és kész. Végülis  működött, de valahogy nem volt az igazi. Úgy éreztem, hogy olyan "kopasz" maradt az ostyalap felülete, ezért egy átlátszó réteget megpróbáltam ráhúzni. Na itt romlott el a dolog, az ostya mindenhol felpöndörödött és teljesen használhatatlan lett a végeredmény.

Ha már ennyit szenvedtem vele, semmiképpen nem akartam feladni a dolgot. Újabb ötletelés után megfordítottam a folyamatot, éééééés működött! Nem nagyon mertem kiszámolni, hogy, mennyibe is került összesen a kísérlet, pláne, hogy a férjem mindig azt szokta mondani, hogy kevés ilyen drága hobbi létezik (szerintem természetese nincs igaza :), de úgy gondolom, megérte, mert igazán szépek lettek a nyalókák. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, mind az ötven darabot elvitték. Igazi limited edition volt :)

Az esküvős nyalókánál egyszerűbb dolgom volt, mert jóval nagyobb, tenyérnyi méretben kellett elkészíteni. Mivel nem tudtam, hogy mi a fontosabb, a fotó láthatósága vagy a tartósság, kétféle változatot csináltam. Az egyiken nem volt semmi az ostya felett, a másikra raktam egy plusz réteg nyalókát. Így néztek ki:

Húsvétkor egyébként már próbálkoztam valami hasonlóval, de akkor cukorkoronggal (elméletileg muffinhoz/cupcake-hez árulták). Szerencsére az elronthatatlan :) Semmilyen módon nem befolyásolja az állagát vagy a színét a forró cukor magas hőfoka. Hátránya, hogy csak azt lehet használni, ami éppen kapható.

Húsvét és Nők Lapja

Március elején volt nagyjából egy éve, hogy elkezdtem nyalókákat készíteni. Nem volt vele semmi különösebb célom, egyszerűen szeretem a cukrot, mint anyagot és azt a rengeteg dolgot, amit csinálni lehet belőle. Azóta már azt is nagyon szeretem, ahogy mások, főleg a gyerekek örülni tudnak a nyalókáknak :) A Húsvétra ezért is készültem alaposan: csináltam többféle nyuszit, kacsát, és bárányt a szokásos miniméretben (ezeket még a szülők sem utálják, mert csak 2-3 cm magasak).

A lelkesedésemhez az is hozzájárult, hogy néhány héttel ezelőtt lehetőséget kaptam arra, hogy a Nők Lapja húsvéti mellékletébe csináljak nyalókákat - köszönet érte Adorján Évának. A mininyalókák mellett nagyobb méretűeket is kért, így lett tojás alakú, pöttyös és óriásnyúl nyalóka is. A fotózáson rengeteg képet csináltak, Éva mellett Vrábel Krisztina dolgozott az anyagon, a fotókat Kaunitz Tamás készítette. Nagyon rendesek voltak, mert kaptam néhány képet és engedélyt arra, hogy itt a blogon közzétegyem. Ezek azok a képek, a bejegyzés végén.

Szóval nekem már szép a Húsvét, remélem nektek is az lesz! :)

Újabb jegyesfotózás

Szeretem a jegyesfotózásokat, az esküvőket és minden ilyesmit. A fotózásokon és az esküvőkön a nyalókák is részesei a boldog pillanatoknak :)
Az első két kollázst Andiék kedvenc képeiből állítottam össze, a harmadik a végeredmény, amit kiküldtek a meghívottaknak.
Képek: Kövesdi Réka
Koncepció, ötlet: Szigeti Zsófi, Karcsipapír

Kandiscukor házilag

Mindjárt itt a hétvége, gondoltam ajánlok nektek egy jó játékot: hogyan lehet otthon kandiscukor jellegű pálcikás cukrot csinálni. Ez kiváló például arra, hogy a gyerekek ismerkedjenek egy kicsit a kémia csodálatos világával úgy, hogy a végeredményt meg is ehetik :) Mi annak idején a suliban csináltunk ilyet, szóval nem valami újdonságról van szó, de hátha valaki még nem ismeri.

Hozzávalók:
- víz és kristálycukor 4:10 arányban (pl. bögre)
- fa pálcikák
- ételfesték
- ízesítéshez aromák (aki szereti)
- néhány kisebb/közepes méretű befőttes üveg és ruhacsipeszek


Az első lépés, hogy be kell áztatni a pálcikákat nagyjából fél órára. A lényeg, hogy jól megszívják magukat. Aztán jóhet a főzés! Egy lábosba öntsétek bele a vizet és keverjetek hozzá ugyanennyi cukrot, majd melegítsétek alacsony/közepes lángon. Ahogy oldódik fel a cukor, folyamatosan lehet hozzáadni a maradék cukrot is. A masszát addig kell  óvatosan forralni, amíg egy kicsit besűrűsödik, de tényleg csak minimálisan. Ezután hagyjuk hűlni nagyából negyedórát.
Újra elővesszük a pálcikákat, jól megtörölgetjük mindegyiket (ez nagyon fontos), majd meghempergetjük őket egyesével alaposan kristálycukorban.

Közben a cukros folyékony massza kihűlt egy kicsit, de azért még mindig elég meleg. Ahányféle színt és ízt akarunk, annyi befőttesüvegbe osztjuk szét a folyadékot. (Fontos, hogy az üvegek tiszták legyenek.) Ezután lehet belekeverni az ételfestéket és az aromát az üvegekbe. Ha ez is megvan, akkor bele lehet állítani a cukros fa pálcikákat az üvegekbe, csipesszel pedig megakadályozható, hogy eldőljenek. Egy befőttesüvegbe kettőnél több pálcikát nem ajánlatos beleállítani.

Az üvegeket érdemes napos helyre tenni, de jó lehet erre a célra egy nem forró radiátor is. Ezután jön az izgalmas rész: figyelni és kivárni, ahogy a cukorszemcsék feltapadnak a fa pálcikákra és napról napra hízik a "nyalóka". Tapaszatalataim szerint a folyamat egy-két hétig tart.

 Ez pedig a szépséges végeredmény. Lehet vele teát kevergetni, odaadni valakinek ajándékba vagy csak simán elnyalogatni. Jó kísérletezést :)

Kojak hete

Kojak-nyalóka, az igazi klasszikus. A nyalókák WV Golfja...értse ki, ahogy akarja :) Az ötlet és a forma mindenestre időtálló.

Amikor elkeztem nyalókákat csinálni, a kojak az elsők között volt, amivel próbálkoztam. Nem volt egyszerű, mert a kerek nyalókához speciális forma kell, ami itthon egyáltalán nem elérhető. Terveztem, hogy rendelek külföldről, de végül egyszerűbbnek tűnt szilikonból előállítani. Nem tökéletes kojak, de majdnem :)

Gyerekként nagy kedvencem volt Kojak. Az élettörténetét már felnőttként olvastam, ettől csak nőtt a szimpátiám :) Ez a hét Telly Savalasé: 91 évvel ezelőtt ezen a napon született, és 18 évvel ezelőtt majdnem ugyezen a napon halt meg.

Először a színészről (aztán a nyalókáról)...
Aritotelis Savalas New Yorkban született, és meglehetősen zárt görög közösségben nevelkedett. A Columbia Egyetemen szeretett bele a rádiózásba és a televíziózásba, a háború éveiben már hírműsorokban szerepelt, később azonban kisebb televíziós szerepekben is feltűnt. Az egyik tévésorozatban Lucky Lucianót, a hírhedt gengsztert alakította, amikor a kor ünnepelt sztárja, Burt Lancester pedig felfigyelt rá. Később három mozifilmjében is szerepeltette. (1962-ben Oscar-díjra is jelölték, mint legjobb férfi mellékszereplő.)
A mendemondákkal ellentétben Savalas haja nem magától hullott ki, hanem egy szerep kedvéért borotválta le, ezután pedig  már soha nem növesztette újra. A hatvanas években a Piszkos tizenkettőben és a Kelly hőseiben is így játszott.

Ezután kapta meg Kojak hadnagy szerepét, a sorozat öt évadot és 118 epizódot élt meg. Védjegyévé vált egyebek mellett, hogy a szája sarkában nem szivar vagy cigaretta, hanem nyalóka lógott.
Több változat is létezik arra, hogyan került a nyalóka a történetbe. Az egyik verzió szerint a rendező és a színész éppen azon tanakodtak, hogy valamilyen tárgy kellene Savalas kezébe, amikor arra járt egy nyalókaárus. Ez beindította Savalas fantáziáját...A nyalóka márkája állítólag a Tootsie Pop  volt.
A másik változat úgy tartja, hogy Savalas folyton le akart szokni a dohányzásról és ezért kellett neki a nyalóka.

Ahogyan az lenni szokott, van a történetnek egy olyan szála is, ami szerint a kojak-nyalóka valójában magyar (vagy az is lehetne). 1965-ben kezdték el gyártani a Hungaronektár békési üzemében, és innen exportálták számos országba. A gyár a rendszerváltás után magánkézbe került, és 1997-ben megszűnt. Egy másik cég azonban a mai napig gyártja a Kojak-nyalókát.

Versenyben van a történetben Enric Bernat is. Ő alapította a Chupa chups spanyol nagyvállalatot. Első nyalókáját 1958-ban dobta piacra, a cég logóját Salvador Dalí készítette el.

Visszatérve Telly Savalasra: 1973-ban, a Kojak forgatásakor ideiglenesen beköltözött a Sheraton Universal Hotel egy lakosztályába. Úgy gondolta, ez egyszerűbb megoldás, mint a saját lakás fenntartása. Húsz évig lakott a szállodában, ahol állítólag szívesen mászkált papucsban mindenfelé, a bárt pedig róla nevezték el  (vajon miért? :)). 1994. január 22-én népes családja - négy felesége, hat gyermeke és számos oldalági rokon, például bizonyos Jennifer Aniston(opoulos) nevű keresztlánya - társaságában ünnepelt hetvenedik születésnapi partija után a lakosztályában érte a halál.

Karácsonyi nyalókák házilag

Ha még hiányzik valami apróság a fa alól, vagy van kedvetek - például a gyerekekkel - molyolni a konyhában, akkor ajánlok nektek házi készítésű nyalókákat. Najó, nem teljesen igaz házinyalókák, mert kicsit újrahasznosítottak, de nem bonyolultak és nagyon szórakoztató elkészíteni mindegyiket.

- nyalóka cukorbotokból -

Hozzávalók: cukorbotok, fa- vagy papírpálcikák, esetleg helyettük papírszívószál (extraként: csoki és szórócukrok)

A cukorbotokat szilikonos sütőpapírral kibélelt tesiben szíveket formázva, kettesével egymással szemben szépen elrendezitek. Nem szabad telerakni a tespit, mert kell majd hely a pálcikáknak is. Vagyis csináljátok úgy, mitha mindig kihagynátok egy sort. Ezután mehet be a tepsi a 150 fokra előmelegített sütőbe nagyjából három-öt pecre, a lényeg, hogy egy kicsit olvadjanak a cukorbotok. Ha ezt ellenőrizni akarjátok, semmiképpen ne puszta kézzel tegyéketek, inkább mondjuk egy fakanállal nézzétek meg, hogy változtatják-e az alakjukat, ha kicsit megnyomkodjátok. (Esetleg meg lehet próbálni tűzhely helyett karamellizáló pisztollyal is.)

Ezután a szívek csücskébe bele lehet nyomni a pálcikákat, és kicsit elegyengetni. Miután a cukorbotok visszadermedtek (tíz percet mindenképpen érdemes várni), már el is készültek a szív alakú karácsonyi nyalókák! Minél kisebbek a cukorbotok, szerintem annál formásabb lesz a végeredmény. Érdemes akár rövidíteni is a szárukon, mielőtt nekifogtok a nyalóka készítésnek.
Ha az ember jól eltalálja, hogy mennyi ideig legyenek a sütőben a cukorbotok, akkor akár ilyen szép is lehet a végeredmény:

Vannak olyan elvetemültek is, akik nem elégednek meg ezzel a szimpla megoldással, hanem csokival kitöltik még az üres belső részt, amit aztán szórócukorral díszítenek. Könnyítheti a munkát, hogy mostanra már több helyen kaphatók a wiltonos színes csokipasztillák, amiket akár mikróban is fel lehet olvasztani. Ilyen megoldásokat nézhettek meg itt és itt. Ha ilyen nyalókát csináltok, akkor érdemes a nyalókapálcikát teljesen átvezeni a szíven, így nem fog a végén kiesni a közepe vagy letörni a pálcáról az egész a súlya miatt.
A szíves nyalóka ötlete egyébként Valentin napon is hasznosítható :)

 

Visszatérve még egy kicsit az üres szívekhez. Nekem a cukorbotból készített karácsonyfadísz a kedvencem. Könnyű megcsinálni, és még nyalókapálcika sem kell hozzá. Amikor megdermedtek a szívek, köt rá az ember egy szalagot és már mehet is a fára. Celofánzacskóba csomagolva ez is jó ajándék lehet :) Vagy rá lehet tenni üdvözlőlapra ezzel az ötletes megoldással.

- nyalóka töltetlen keménycukorkából - 

Olvasztós megoldással a klasszikus töltetlen keménycukorból is lehet nyalókát csinálni, például fenyőfa alakút. A technika ugyanaz, de tovább kell a sütőben hagyni, kb. 8-10 percig. Ebben a blogban találtam egy nagyon szuper karácsonyfa nyalókát. Itt még külön díszítést is kaptak a fák rögtön azután, hogy kikerültek a sütőből!

 Mindenkinek szép karácsonyt, és jó kísérletezést kívánok! 
Ha pedig másmilyen nyalókát szeretnétek, írjatok bátran ;)