Rózsavizes nyalóka

Az Absolus játék kapcsán kipróbáltam új dolgokat, mert (szerencsére :) nyitottak voltak a kicsit szokatlanabb nyalókákra. Már régóta szerettem volna például rózsavizeset csinálni, de eddig valahogy nem adódott alkalom, legalábbis mostanáig.

A rózsavizes italaromát az Ázsia Bt.-nél vettem még hónapokkal ezelőtt. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, mert általában keménycukorhoz való természetes olajokat használok, de sima rózsavíz íze valószínűleg kevés lett volna a nyalókához. Az illata nagyon bíztató volt, egy kis limonádéban teszteltem :)

Előzetesen voltak azért aggályaim, féltem, hogy ugyanúgy járok, mint első alkalommal a levendulás nyalókával, ami gyakorlatilag keserű lett a túl sok levendulaolajtól. Korábban is írtam már, hogy közben kóstolni több ok miatt is majdnem lehetetlen: egyrészt mert forró a cukor, másrészt, mert ha azzal foglalkozom, hogy egy kicsit kiszedek belőle és hideg vízbe cseppentve lehűtöm, majd megkóstolom, akkor közben gyakorlatilag beledermed az edénybe a masszám. A harmadik ok az, hogy melegen más íze van kemény cukornak, mint hidegent, vagyis tényleg csak a végén lehet érezni, hogy milyen is lett valójában.

Szóval fel voltam készülve rá, hogy többször is kell próbálkozni, mire jó lesz. A több szerencsére csak kettő volt, a második főzés már igazán finom lett. (Persze csak azok mondták ezt, akik szeretik a rózsavizet, mert az összes többi ember szappanízűnek tartotta, amit meg is értek - szóval ez egy igazi rétegnyalóka.)

Miután az íze már rendben volt, valamit a nyalóka külsejével is szerettem volna csinálni. Ha most tavasz lenne, akkor kimentem volna a kertbe, leszedek néhány rózsát (sosem permetezünk), talán megpróbálom kandírozni a szirmokat és már meg is van a nyalóka díszítése. Ősz lévén más megoldást kellett keresni. Végül találtam egy rózsa- és hibiszkusz virágokból álló teát, ez került a nyalókákba. Inkább persze csak azért, hogy szebbek legyenek, de természetesen mindkét virág szirma ehető :)

JÁTÉK málnacukor nyalókáért!

Játék indult az Absolu(t) Ajándékbolt - kortárs művészeti galéria és online teázó FB oldalán, ahol egy szavazásért cserébe málnacukor nyalókához lehet jutni. Ha még nem kóstoltad, itt az alkalom!

Egy egészen más poszt

Ez most nem szokványos nyalóka poszt lesz, elnézést attól, akit nem érdekel, de nem tudtam megállni...Valószínűleg az első és egyben az utolsó is ilyen témában.
Az egész ezzel a képpel kezdődött. Véletlenül bukkantam rá a neten, és bár nem vagyok nagy House rajongó, de szerintem ez jópofa. Aztán előkerestem azt a mappát a gépemen, amiben a nyalókás képeket gyűjtöm - több száz van - és találtam egy csomó olyat, ami reklám. Merthogy ez is az, a csatorna tavaly ezzel a képpel reklámozta a sorozatot.

Sokkal több nyalókás reklám van, mint gondoltam. Az első számú csoportban a körömlakkok, a szemfestékek, a rúzsok, és ilyesmik vannak. Ez itt Maybelline és MAC reklám: nyalókaszínű rúzsok minden mennyiségben, de legalább ízléses kivitelben.

Ennek ellenpontjaként szerintem a legdurvább Mariah Carey tavalyi "Lollipop" elnevezésű parfüm kollekciója. Mit mondjak, a képek magukért beszélnek...

Egyébként is nagyon zavar, hogy a nyalókák jó része maga a giccs, pedig a cukor annyira jó alapanyag! Szinte bármit meg lehet belőle csinálni, nem kell mindenáron valami óriási és rettenetesen színes dolgot előállítani belőle.

Visszatérve: a második legnagyobb nyalókás reklámterület a divat. A legnagyobb magazinok is fotóznak nyalókákkal, és nem csak a klasszikus színes, csavart kerek formájúval. Az első kép a Vougeban, a második a Mademosielleben, a negyedik az Elleben jelent meg (a harmadikat nem tudtam beazonosítani).

A nyalóka egyébként menő dolog a nagyvilágban, tavaly még az Yves Saint Laurent is készített limitált szériás nyalókát egy parfüm mellé. Mindenki, aki vett az illatból, kapott egy ilyen nyalókát. Szerintem kifejezetten jól néz ki, érdekes darab, majd próbálok utánajárni, hogyan csinálták. Az biztos, hogy ez nem csokiból van, mert ahogy írták "annak már leáldozott". Ami persze azért erős túlzás.


A divatanyagok közül a ruha és a fehérnemű reklámokon tűnik fel gyakrabban nyalóka. A Victoria Secret 2008-ban egy egész kollekciót csinált erre a tematikára, a katalógusban és a bemutatón is nagy szerepe volt a nyalókáknak. Itt már megjelenik egy, a nyalókákkal gyakran társított tematika, de erre most bővebben nem térek ki, mert ez a blog egészen más jellegű :)

A végére pedig hagytam két kiváló énekesnőt, akik szintén szeretik a nyalókát. Madonnáról majdnem 30 (!) évvel ezelőtt készült a kép...

Ha már nyalóka, akkor ide tartozik az olasz származású csendéletfotós, Massimo Gammacurta Lolli-POP projektje is. A fotós nagy márkák logóit készíttette el nyalókából a fotói kedvéért. Annyira tetszettek neki "az ehető ikonok", hogy az első széria után újabb nyalókákat is kitalált. A projektről könyv is készült.

Miért éppen az esküvők?

Az első nyalókás nyaram leginkább esküvőkkel telt. Amikor elkezdtem nyalókákat készíteni, azt hittem, hogy a gyerekek lesznek a legfőbb közönség, aztán jönnek az érdekes ízkombinációkra nyitott felnőttek és végül a tematikus dolgok (esküvők, ilyesmi). Ehhez képest a sorrend teljesen fordított. Nagyjából kéthetente volt egy jegyesfotózás vagy egy esküvő, amire egyáltalán nem számítottam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a többség ismerős vagy barát volt, de így is soknak tűnik a szám. Az abszolút kedvenceim a nyár első (Zenináék) és az utolsó esküvője (Tüsiék) volt.

Előbbiről már tettem fel képeket a blogra, utóbbiról azonban csak a fotós, Kövesdi Réka oldalán  van egy kép, mert még nem fejezte be az utómunkát az anyaggal. Előzetesen azért sikerült kisajtolni belőle néhány képet :)

Az esküvő színei a szürke és a rózsaszín voltak. Csináltam rózsaszín masnikat, szájakat, kisebb és nagyobb szíveket, illetve szürke bajszokat. A gyerekeknek próbáltam (kisebb és) változatosabb dolgokat előállítani. Volt többek közt rózsaszín és fehér Hello Kitty, szürke Darth Vader, és kis fehér kör alakú nyalóka rózsaszín pöttyökkel. A felnőtt nyalókák a teríték mellé kerültek, gyerekeknek szánt nyalókákat egy üvegtálba tettük. 

Egyébként a helyszín eleve szuper volt, a Normakert étterem kertjében felállítottak egy sátrat. Szerintem minden nagyon jól sikerült!!

Ha esküvőre készülnek a nyalókák, akkor azért nagyjából tudható, hogy milyen típusú képek születnek majd. A jegyesfotózásnál azonban ez mindig meglepetés. Az Attilától ma kaptam ezt a képet, ami megint egy új megközelítése annak, hogy mi mindenre használható a szíves nyalóka :)

Washi tape nyalókapálcika

Már régóta nagy kedvencem a washi tape, másnéven masking tape, amit itthon leginkább dekortapasznak neveznek. Olyan mint a cellux, csak papírból van, ezerféle színben és mintában. Könnyű tépni, vágni és minden felületen megtapad, dekoráláshoz egyszerűen kiváló. Folyton újabb és újabb ötleteket szül felhasználás közben (ezzel szerintem nagyjából minden felhasználó így van).

Eredetileg azért vettem néhány tekercs dekortapaszt, hogy megjelöljem a nyalókákat. A szárukra ragasztottam egy-két centis darabokat, és ezekre írtam rá, hogy melyik milyen ízű. Praktikus és egyszerű. Buliban vagy gyerekzsúron ugyanezzel a módszerrel könnyen megkülönböztethetők a szívószálak és a poharak is. Ha nem praktikusan akarjuk felhasználni a dekortapaszt, akkor hasonló módszerrel nagyon vidám díszítést kaphatnak például a szívószálak, a keverő- és egyéb pálcikák. Találtam esküvői díszítést is.

Nagy kedvencem a házi jégkém pálcikáinak feldíszítése. Nemcsak szuperül néz ki, de akár rá lehet írni az ízeket, vagy azt is, hogy kinek szánjuk azt a jégkrémet :) Ráadásként itt a recept is!

Hasonló vonalon indultam el én is, igazából egy véletlennek köszönhetően. Időnként ugyanis túl sok mindent akarok ráírni a nyalókapálcikára ragasztott dekortapasz darabokra. Akkor ráragasztok még egyet, majd egy következőt is. Mivel a nyalókákhoz papír pálcikákat használok, azokon tényleg szépen tapad a washi tape, olyan, mint egy második bőr. Szóval eleinte csak véletlenül, utána már tudatosabban ragasztottam tele a pálcikát.
Néhány napja találkoztam az egyetemi csoporttársaimmal. Hatan lányok azóta is összejárunk (nem írom le, hogy mióta), de minden ilyen találkozón megállapítjuk, hogy túl keveset találkozunk. Most először vittem nekik nyalókákat, vagyis inkább a gyerekeiknek. Miután a legutóbbi találkozónkról haza jöttem, szerettem volna valami olyasmit csinálni, amit szívesen adnék nekik. A csajoknak. Amikor ezeket a kávés nyalókákat csináltam, akkor rájuk gondoltam :)

 

A pálcikás módszer a cake popsnál vagy egyéb pálcikás sütinél is jól működik (természetesen csak sütés után). A lényeg pedig, hogy nem tekerni kell (ahogy én csináltam), hanem hosszában ragasztani, ahogy ebben a blogban is látható, mert persze mások is felfedezték már ezt a jó kis ötletet.

Jegyesfotózás

Mostanában egyre többször találkozom jegyesfotózás képeivel. Szerintem ez a műfaj azért jó, mert vidám és felhőtlen képek készülnek a szerelmesekről, itt még nem görcsölnek, mint a többség az esküvői fotózáson. Ezeket a szuper képeket Réka készítette. Azt hiszem, jó helyre kerültek a nyalókáim ;)

Levendulás nyalóka - első próbálkozás

Már régóta odavagyok Limara levendulás dolgaiért, nagyon inspirálóak. Hetek óta terveztem levendulás nyalókát készíteni, egyrészt mert izgatott, hogy milyen íze lesz, másrészt pedig kicsit úgy éreztem, hogy ez szinte kötelező.
Eredetileg azt gondoltam, hogy kandírozok levendulát, és majd az kerül a nyalókákba. Elolvastam kb. száz bejegyzést az ehető virágok kandírozásáról: egy dologban lényegében mindenki egyetértett, hogy túl macerás a dolog. Többen azt is írták, hogy nem állnának neki újra.
Mindkét megállapítással mélységesen egyetértek...soha többet. Pláne, hogy nem is igazán sikerült a kandírozás, a végeredmény szerintem nem lett túl gusztusos. Talán túl sok cukor került a tojásfehérjés virágra. Vagy már eleve a tojásfehérje is sok volt. (Rózsaszirmot is kandíroztam, hasonló sikerrel...)

Miután a kandírozásból nem lett elég alapanyag a nyalókához, kimentem a kertbe és szüreteltem egy újabb adag levendulát. Megmostam, hagytam megszáradni és - mivel ehető virág - "nyersen" is tettem belőle a nyalókákba.
A szokott módon elkészítettem a cukorszirupot, majd kevertem bele kifejezetten kemény cukor készítéséhez való levendulaolajat. Tapasztalataim szerint a természetes olajakból a hivatalosan előírt mennyiség mindig egy kicsit kevés, ezért most is többet tettem bele. A forró massza ezután került a nyalókaformákba, amikbe már előtte beletettem a kandírozott és a kandírozatlan virágokat. Pillanatok alatt az egész lakásnak fantasztikus levendula illata lett!

Alig bírtam kivárni, hogy kihűljön és megkeményedjen a cukor (sajna itt nem lehet nyalakodni...).
Ebben a kánikulában ez nem ment a szokásos tempóban, jóval hosszabb ideig tartott. Mikor végre megkóstolhattam, az....az valami borzasztó élmény volt. Olyan brutálisan levendulás volt a nyalóka, hogy már-már keserűnek is lehet nevezni. Vagyis a többi természetes, főleg gyümölcsolajjal ellentétben, ebbe nem hogy több, hanem még a javasoltnál is kevesebb kell a levendulaolajból.
Mivel még soha semmi ilyesmit nem ettem levendula ízben, vittem a kollégáimnak is nyalókákat, hogy ők mit mondanak. Szomorú, de ugyanazt mondták...Biztosítottam őket arról, hogy nincs harag ha kidobják :)

Viszont a külseje és az illata mindenkinek tetszett. Az egyik kolléganőm újrahasznosítási javaslata az volt, hogy az ehetetlen brutálislevendula nyalókákat tegyünk inkább a fehérneműs fiókba :)) Jó ötlet, de azért újra nekifutok és próbálok ehető változatot is készíteni.