Önkéntes nyalóka

Az elmúlt hónapok ténykedésének köszönhetően rengeteg nyalóka halmozódott fel a lakásban. Mivel ezen a hétvégén van itt nálunk a Wekerlei Székelykapu Napok rendezvénysorozat, arra gondoltam, hogy odaadom az önkénteseknek. Rengeteg program lesz a hétvégén és mindegyik ingyenes. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy mindenki önkéntesként vesz részt a munkában a főszervezőtől az szemétszedőkig. Wekerlén egyébként is sok az önkéntes, több mint háromszázan - köztük én is - csinálnak különböző dolgokat ingyen a közösség érdekében. Kicsit patetikusan hangzik, de tényleg így van. Remélem örülnek majd a nyalókáknak :)

 

Gyerekzsúr

Izgulok. Nyalókás felnőtt életem első gyerekzsúrja zajlik éppen Bercivel és a barátaival :)

Véletlenül kawaii

Bevallom, nem vagyok túl jártas a japán mindennapokban, ezért a kawaiiról volt mit pótolnom, amikor rájöttem, hogy ilyen szilikon nyalókaformákat vettem és éppen nagyon cuki nyalókákat gyártok. Persze láttam már korábban is ezeket a helyes kis figurákat és a Hello Kitty is naponta szembe jön, de a cukiság irányzatot csak most térképeztem fel.

A képek közül a személyes kedvencem a kawaii yoda...

A cukiság blogból megtudtam, hogy angol kutatók arra jutottak: a hetvenes évek óta létező kawaii ”nem csupán a divat körforgásának egyszeri hóbortja, sokkal inkább a mindennapi életmértékadó esztétikuma”. A kawaii-mánia néhány évtized alatt a japán kultúra szerves részévé vált. Nemcsak az öltözködésre jellemző, hanem az élet szinte minden területén megjelenik: a szórakoztatóiparban, a háztartásokban,  az emberek viselkedésében, még a politikában is.

Egy cikk szerint Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című könyvében arról írt, hogy a japán diáklányok között az egyik leggyakrabban elhangzó szó a „kavaí”. Japánban - ahol a fiatalok körében egyre inkább eluralkodott az erőszak és az agresszió - a cukiság pozitív értékmérőként jelenik meg. A japán diáklányok például sokszor beszélnek magukról egyes szám harmadik személyében, ami Japánban egyet jelent azzal, hogy az adott lány még kislány, ezért aranyos is.
A könyv 2004-ben jelent meg, de elnézve a netet, a helyzet nem sokat változhatott, a cukiság láthatóan nem hagyott alább.

 Szóval néhány hete nem egyszerűen néhány helyes nyalókaformát vettem, hanem egy kulturális értékrendet is. Azért ezt jó tudni :)

Amikor nem üveges

Húsvétkor megszórtam a környezetemet nyalókával, annyit csináltam, hogy az összes szomszéd gyereknek jutott. A kacsás volt a  legnépszerűbb. A gyerekeknél a formája, a szülőknél inkább a kis mérete miatt. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de mintha aggódnának az új hobbim miatt...

A kezdetektől kíváncsi voltam arra, hogyan készülnek a teli színű nyalókák. Jó ideig olvasgattam mindenféle recepteket, mire felfogtam, hogy a trükk nagyon egyszerű: hozzá kell keverni egy kis fehér festéket.

Amikor elméletben már tudtam mit kéne csinálni, akkor hetekig nem kaptam sehol rendes fehér festéket. (Általában a Desszertmesternél vagy a Sőreginél próbálkozom, de sokmindent egyszerűen nem lehet beszerezni itthon...sajnos.) Abból a fajta festékből, amit a nyalókákhoz használok, eleve nincs fehér. Ez egyébként érthető, mert azok vagy teljesen, vagy 95 százalékban természetes összetevőket tartalmaznak. Tapasztalataim szerint a Wilton termékek általában jól működnek, ezért ezzel próbálkoztam.
A sárga most tojáslikőrös lett, de el tudnám képzelni citromosban is. Meg is fogom csinálni :)

A kávésról sajnos nincs külön kép, de szerintem annak áll a legjobban, hogy nem átlátszó. A pirossal nagyon ambivalens érzéseim vannak. A fehérrel kevert színt mindenképpen ki akartam próbálni, de nehezen társítottam ízt hozzá. Valójában talán valami krémes vagy vaníliás gyümölcs jó lett volna, de végül sima cseresznyés lett. Nem biztos, hogy ezzel a kombinációval újra próbálkozom, elég fura lett a végeredmény.

Húsvét

Már előre örültem, hogy jön a Húsvét, mert ez kiváló alkalom a nyalókázásra!
Volt egy csomó elképzelésem, hogy milyeneket kellene készíteni az egészen kicsi kacsástól az óriás nyúlfejig, és terveztem pöttyöset, illetve olyant, amiben apró csibeformájú cukrok vannak.
A legsikeresebb végül az egészen kicsi kacsa lett, ami narancsosban készült el nagyobb mennyiségben. Nekem valahogy fura lett volna, ha a kacsa piros, kék vagy mondjuk zöld. Így aztán sárga lett, amihez a narancs illik.
Ma újabb kacsák készülnek, de lesz még kicsi nyuszi és macska is - mindenféle tavaszi ízekben és színekben :)

Borsmentás

Tegnapelőtt: borsmentás...

                                        
                                                          ....még mindig érezni mindenfelé az illatát :)

Cukorka workshop

Néhány héttel ezelőtt a CUKORKA sweetfabric-nál jártam egy kiscsoportos cukorka és nyalóka készítésen. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan működik a "klasszikus" cukorkakészítő műhely, hogyan csinálják a hagyományos kemény cukorkát, pláne ha felirat van benne, vagy mondjuk csíkos, és többszínű.
Kivételesen nem én késtem el, így amíg a többiek megérkeztek, volt időm alaposan körülnézni. A hely kicsi, de praktikus és hangulatos. A falak durván pirosak :)
Mielőtt elkezdtük, kaptunk egy itinert, hogy pontosan mi fog történni a workshopon, beleértve a cukorka receptjét is. Mi dönthettük el, milyen ízű legyen, hogyan nézzen ki a végeredmény és részt vettünk a folyamat minden fázisában.

Mielőtt bármit elkezdtünk volna, mindenki kapott védőkesztyűt és kötényt. Összekevertük a cukrot és a vizet, majd némi forralás után hozzáadtuk a glükózszirupot. Ha jól emlékszem, nagyjából 145 C-ra forraltuk az egészet. Ezután kiöntöttük a forró keveréket egy márványlapra, fémrudak közé, ezek akadályozták meg, hogy lefolyjon az asztalról. Belekevertük a két színt, elég kemény munka volt ezeket összedolgozni.
A színek után spaklikkal felszedtük az asztalról a cukormasszát és "kenyereket" formáltunk belőlük. Ezután jön a fényesítés: egy hentesüzletbe sokkal jobban illő fémkapóra feldobta az egyik srác a masszát és azon húzogattuk-tekergettük.
A cukorkakészítés folyamatában rettentően fontos tényező az idő, mindent gyorsan kell csinálni, mert ahogy hűl a cukormassza, egyre nehezebben formázható. A speciális asztalok alulról melegíthetők, emlékeim szerint  kb. 60 C-ra voltak állítva.
A fényesítés után összeraktuk a hengert, benne a helló felirattal. Ezt úgy kell elképzelni, mintha gyurmázna az ember: külön megcsináltuk a betűket és a külön köré a csíkokat (ez látszik az alsó kollázsban). Amikor elkészültünk, akkor a nagyjából egy arasz magas hengerben még nagyon torzan látszott csak a felirat, de elkezdtük úgy két centiméter átmérőjűre nyújtani és onnantól tökéletesen kivehető volt.

A vékonyra nyújtott cukorkacsíkokat lehetett darabolni, csavarni, tekerni, szóval bármit. Nem voltam túl ügyes a nyújtásban és a formázásban, inkább érdekes formájúnak, mint szépnek nevezném a nyalókákat, amiket csináltam. Amikor elkészültünk, a program részeként becsomagoltuk a holmikat és haza is vihettünk egy nagy adagot. A tanultak alapján elvileg otthon is lehetne cukorkát gyártani ezzel a technikával, de azt hiszem nem állok neki...ha ilyesmire vágyom, inkább megveszem náluk...