Az Absolus játék kapcsán kipróbáltam új dolgokat, mert (szerencsére :) nyitottak voltak a kicsit szokatlanabb nyalókákra. Már régóta szerettem volna például rózsavizeset csinálni, de eddig valahogy nem adódott alkalom, legalábbis mostanáig.
A rózsavizes italaromát az Ázsia Bt.-nél vettem még hónapokkal ezelőtt. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, mert általában keménycukorhoz való természetes olajokat használok, de sima rózsavíz íze valószínűleg kevés lett volna a nyalókához. Az illata nagyon bíztató volt, egy kis limonádéban teszteltem :)
Előzetesen voltak azért aggályaim, féltem, hogy ugyanúgy járok, mint első alkalommal a levendulás nyalókával, ami gyakorlatilag keserű lett a túl sok levendulaolajtól. Korábban is írtam már, hogy közben kóstolni több ok miatt is majdnem lehetetlen: egyrészt mert forró a cukor, másrészt, mert ha azzal foglalkozom, hogy egy kicsit kiszedek belőle és hideg vízbe cseppentve lehűtöm, majd megkóstolom, akkor közben gyakorlatilag beledermed az edénybe a masszám. A harmadik ok az, hogy melegen más íze van kemény cukornak, mint hidegent, vagyis tényleg csak a végén lehet érezni, hogy milyen is lett valójában.
Szóval fel voltam készülve rá, hogy többször is kell próbálkozni, mire jó lesz. A több szerencsére csak kettő volt, a második főzés már igazán finom lett. (Persze csak azok mondták ezt, akik szeretik a rózsavizet, mert az összes többi ember szappanízűnek tartotta, amit meg is értek - szóval ez egy igazi rétegnyalóka.)
Miután az íze már rendben volt, valamit a nyalóka külsejével is szerettem volna csinálni. Ha most tavasz lenne, akkor kimentem volna a kertbe, leszedek néhány rózsát (sosem permetezünk), talán megpróbálom kandírozni a szirmokat és már meg is van a nyalóka díszítése. Ősz lévén más megoldást kellett keresni. Végül találtam egy rózsa- és hibiszkusz virágokból álló teát, ez került a nyalókákba. Inkább persze csak azért, hogy szebbek legyenek, de természetesen mindkét virág szirma ehető :)
A rózsavizes italaromát az Ázsia Bt.-nél vettem még hónapokkal ezelőtt. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, mert általában keménycukorhoz való természetes olajokat használok, de sima rózsavíz íze valószínűleg kevés lett volna a nyalókához. Az illata nagyon bíztató volt, egy kis limonádéban teszteltem :)
Előzetesen voltak azért aggályaim, féltem, hogy ugyanúgy járok, mint első alkalommal a levendulás nyalókával, ami gyakorlatilag keserű lett a túl sok levendulaolajtól. Korábban is írtam már, hogy közben kóstolni több ok miatt is majdnem lehetetlen: egyrészt mert forró a cukor, másrészt, mert ha azzal foglalkozom, hogy egy kicsit kiszedek belőle és hideg vízbe cseppentve lehűtöm, majd megkóstolom, akkor közben gyakorlatilag beledermed az edénybe a masszám. A harmadik ok az, hogy melegen más íze van kemény cukornak, mint hidegent, vagyis tényleg csak a végén lehet érezni, hogy milyen is lett valójában.
Szóval fel voltam készülve rá, hogy többször is kell próbálkozni, mire jó lesz. A több szerencsére csak kettő volt, a második főzés már igazán finom lett. (Persze csak azok mondták ezt, akik szeretik a rózsavizet, mert az összes többi ember szappanízűnek tartotta, amit meg is értek - szóval ez egy igazi rétegnyalóka.)
Miután az íze már rendben volt, valamit a nyalóka külsejével is szerettem volna csinálni. Ha most tavasz lenne, akkor kimentem volna a kertbe, leszedek néhány rózsát (sosem permetezünk), talán megpróbálom kandírozni a szirmokat és már meg is van a nyalóka díszítése. Ősz lévén más megoldást kellett keresni. Végül találtam egy rózsa- és hibiszkusz virágokból álló teát, ez került a nyalókákba. Inkább persze csak azért, hogy szebbek legyenek, de természetesen mindkét virág szirma ehető :)
