Karácsonyi nyalókák házilag

Ha még hiányzik valami apróság a fa alól, vagy van kedvetek - például a gyerekekkel - molyolni a konyhában, akkor ajánlok nektek házi készítésű nyalókákat. Najó, nem teljesen igaz házinyalókák, mert kicsit újrahasznosítottak, de nem bonyolultak és nagyon szórakoztató elkészíteni mindegyiket.

- nyalóka cukorbotokból -

Hozzávalók: cukorbotok, fa- vagy papírpálcikák, esetleg helyettük papírszívószál (extraként: csoki és szórócukrok)

A cukorbotokat szilikonos sütőpapírral kibélelt tesiben szíveket formázva, kettesével egymással szemben szépen elrendezitek. Nem szabad telerakni a tespit, mert kell majd hely a pálcikáknak is. Vagyis csináljátok úgy, mitha mindig kihagynátok egy sort. Ezután mehet be a tepsi a 150 fokra előmelegített sütőbe nagyjából három-öt pecre, a lényeg, hogy egy kicsit olvadjanak a cukorbotok. Ha ezt ellenőrizni akarjátok, semmiképpen ne puszta kézzel tegyéketek, inkább mondjuk egy fakanállal nézzétek meg, hogy változtatják-e az alakjukat, ha kicsit megnyomkodjátok. (Esetleg meg lehet próbálni tűzhely helyett karamellizáló pisztollyal is.)

Ezután a szívek csücskébe bele lehet nyomni a pálcikákat, és kicsit elegyengetni. Miután a cukorbotok visszadermedtek (tíz percet mindenképpen érdemes várni), már el is készültek a szív alakú karácsonyi nyalókák! Minél kisebbek a cukorbotok, szerintem annál formásabb lesz a végeredmény. Érdemes akár rövidíteni is a szárukon, mielőtt nekifogtok a nyalóka készítésnek.
Ha az ember jól eltalálja, hogy mennyi ideig legyenek a sütőben a cukorbotok, akkor akár ilyen szép is lehet a végeredmény:

Vannak olyan elvetemültek is, akik nem elégednek meg ezzel a szimpla megoldással, hanem csokival kitöltik még az üres belső részt, amit aztán szórócukorral díszítenek. Könnyítheti a munkát, hogy mostanra már több helyen kaphatók a wiltonos színes csokipasztillák, amiket akár mikróban is fel lehet olvasztani. Ilyen megoldásokat nézhettek meg itt és itt. Ha ilyen nyalókát csináltok, akkor érdemes a nyalókapálcikát teljesen átvezeni a szíven, így nem fog a végén kiesni a közepe vagy letörni a pálcáról az egész a súlya miatt.
A szíves nyalóka ötlete egyébként Valentin napon is hasznosítható :)

 

Visszatérve még egy kicsit az üres szívekhez. Nekem a cukorbotból készített karácsonyfadísz a kedvencem. Könnyű megcsinálni, és még nyalókapálcika sem kell hozzá. Amikor megdermedtek a szívek, köt rá az ember egy szalagot és már mehet is a fára. Celofánzacskóba csomagolva ez is jó ajándék lehet :) Vagy rá lehet tenni üdvözlőlapra ezzel az ötletes megoldással.

- nyalóka töltetlen keménycukorkából - 

Olvasztós megoldással a klasszikus töltetlen keménycukorból is lehet nyalókát csinálni, például fenyőfa alakút. A technika ugyanaz, de tovább kell a sütőben hagyni, kb. 8-10 percig. Ebben a blogban találtam egy nagyon szuper karácsonyfa nyalókát. Itt még külön díszítést is kaptak a fák rögtön azután, hogy kikerültek a sütőből!

 Mindenkinek szép karácsonyt, és jó kísérletezést kívánok! 
Ha pedig másmilyen nyalókát szeretnétek, írjatok bátran ;)

Karácsonyi visszaszámlálás indul!

Obama nyalóka, mert ilyen is van

Az amerikaiak mindig meg tudnak lepni. Elképesztő, hogy a fogyasztói társadalom mi mindenre képes a tengerentúlon. Vegyük például a választási küzdelmet, amit ezernyi ajándéktárgy és kampányholmi kísér - egyebek mellett nyalókák, cukrok is. Kezdjük egy hagyományosabbabb megközelítéssel: klasszik nyalóka és cukorkák, helyesek, ízlésesek.

Van demokrata és republikánus nyalóka, szerintem ezek is jól nézek ki. Akár itthon is el tudnám képzelni, persze, ha lennének a pártoknak bármilyen ezekhez hasonló szimbólumaik (de ugyebár ilyesmik nincsenek).

Aztán van az elképesztő kategória - legalábbis nekem azok közé tartoznak, amik most jönnek. Obama például többféle nyalókán is visszaköszön. Mármint a feje. Szeretem a szokatlan formájú és ízű nyalókákat, szoktam is csinálni ilyesmit, de szerintem az Obama-fejek kicsit morbidak. Sajna vizuális típus vagyok és amikor ezeket megláttam, azonnal párhuzamot vontam az ottani és az itteni lehetőségek között. Brr, na :D

Az első nyalóka - amit egyébként egy japán cég csinált, és ami az előző választási kampány óta létezik - nagyon igényes, egy csomó munka volt benne, hogy előállítsák (még akkor is, ha a szája nem sikerült túl jól). A második, az átlátszó, elég fura, én nem biztos, hogy felismertem volna, kit ábrázol. A készítő Siarhei Tserasiuk ukrán művész, aki Hollandiában él. Megcsinálta az összes G8 állam vezetőjének a fejét, Angela Merkel határozottan jobban néz ki. (Van Putyin is.) Romney nyalókát nem nagyon találtam sehol.

Az amerikaiakra jellemző egyébként, hogy otthon is szeretnek bíbelődni a forró cukorral, számtalan házi készítésű választásra buzdító nyalókát, cukorkát láttam a neten. Végülis azt hiszem, nem meglepő ez egy olyan országban, ahol a korábbi legendás elnökök elérhetők PEZ cukorka adagoló formájában is....

Rózsavizes nyalóka

Az Absolus játék kapcsán kipróbáltam új dolgokat, mert (szerencsére :) nyitottak voltak a kicsit szokatlanabb nyalókákra. Már régóta szerettem volna például rózsavizeset csinálni, de eddig valahogy nem adódott alkalom, legalábbis mostanáig.

A rózsavizes italaromát az Ázsia Bt.-nél vettem még hónapokkal ezelőtt. Kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, mert általában keménycukorhoz való természetes olajokat használok, de sima rózsavíz íze valószínűleg kevés lett volna a nyalókához. Az illata nagyon bíztató volt, egy kis limonádéban teszteltem :)

Előzetesen voltak azért aggályaim, féltem, hogy ugyanúgy járok, mint első alkalommal a levendulás nyalókával, ami gyakorlatilag keserű lett a túl sok levendulaolajtól. Korábban is írtam már, hogy közben kóstolni több ok miatt is majdnem lehetetlen: egyrészt mert forró a cukor, másrészt, mert ha azzal foglalkozom, hogy egy kicsit kiszedek belőle és hideg vízbe cseppentve lehűtöm, majd megkóstolom, akkor közben gyakorlatilag beledermed az edénybe a masszám. A harmadik ok az, hogy melegen más íze van kemény cukornak, mint hidegent, vagyis tényleg csak a végén lehet érezni, hogy milyen is lett valójában.

Szóval fel voltam készülve rá, hogy többször is kell próbálkozni, mire jó lesz. A több szerencsére csak kettő volt, a második főzés már igazán finom lett. (Persze csak azok mondták ezt, akik szeretik a rózsavizet, mert az összes többi ember szappanízűnek tartotta, amit meg is értek - szóval ez egy igazi rétegnyalóka.)

Miután az íze már rendben volt, valamit a nyalóka külsejével is szerettem volna csinálni. Ha most tavasz lenne, akkor kimentem volna a kertbe, leszedek néhány rózsát (sosem permetezünk), talán megpróbálom kandírozni a szirmokat és már meg is van a nyalóka díszítése. Ősz lévén más megoldást kellett keresni. Végül találtam egy rózsa- és hibiszkusz virágokból álló teát, ez került a nyalókákba. Inkább persze csak azért, hogy szebbek legyenek, de természetesen mindkét virág szirma ehető :)

JÁTÉK málnacukor nyalókáért!

Játék indult az Absolu(t) Ajándékbolt - kortárs művészeti galéria és online teázó FB oldalán, ahol egy szavazásért cserébe málnacukor nyalókához lehet jutni. Ha még nem kóstoltad, itt az alkalom!

Egy egészen más poszt

Ez most nem szokványos nyalóka poszt lesz, elnézést attól, akit nem érdekel, de nem tudtam megállni...Valószínűleg az első és egyben az utolsó is ilyen témában.
Az egész ezzel a képpel kezdődött. Véletlenül bukkantam rá a neten, és bár nem vagyok nagy House rajongó, de szerintem ez jópofa. Aztán előkerestem azt a mappát a gépemen, amiben a nyalókás képeket gyűjtöm - több száz van - és találtam egy csomó olyat, ami reklám. Merthogy ez is az, a csatorna tavaly ezzel a képpel reklámozta a sorozatot.

Sokkal több nyalókás reklám van, mint gondoltam. Az első számú csoportban a körömlakkok, a szemfestékek, a rúzsok, és ilyesmik vannak. Ez itt Maybelline és MAC reklám: nyalókaszínű rúzsok minden mennyiségben, de legalább ízléses kivitelben.

Ennek ellenpontjaként szerintem a legdurvább Mariah Carey tavalyi "Lollipop" elnevezésű parfüm kollekciója. Mit mondjak, a képek magukért beszélnek...

Egyébként is nagyon zavar, hogy a nyalókák jó része maga a giccs, pedig a cukor annyira jó alapanyag! Szinte bármit meg lehet belőle csinálni, nem kell mindenáron valami óriási és rettenetesen színes dolgot előállítani belőle.

Visszatérve: a második legnagyobb nyalókás reklámterület a divat. A legnagyobb magazinok is fotóznak nyalókákkal, és nem csak a klasszikus színes, csavart kerek formájúval. Az első kép a Vougeban, a második a Mademosielleben, a negyedik az Elleben jelent meg (a harmadikat nem tudtam beazonosítani).

A nyalóka egyébként menő dolog a nagyvilágban, tavaly még az Yves Saint Laurent is készített limitált szériás nyalókát egy parfüm mellé. Mindenki, aki vett az illatból, kapott egy ilyen nyalókát. Szerintem kifejezetten jól néz ki, érdekes darab, majd próbálok utánajárni, hogyan csinálták. Az biztos, hogy ez nem csokiból van, mert ahogy írták "annak már leáldozott". Ami persze azért erős túlzás.


A divatanyagok közül a ruha és a fehérnemű reklámokon tűnik fel gyakrabban nyalóka. A Victoria Secret 2008-ban egy egész kollekciót csinált erre a tematikára, a katalógusban és a bemutatón is nagy szerepe volt a nyalókáknak. Itt már megjelenik egy, a nyalókákkal gyakran társított tematika, de erre most bővebben nem térek ki, mert ez a blog egészen más jellegű :)

A végére pedig hagytam két kiváló énekesnőt, akik szintén szeretik a nyalókát. Madonnáról majdnem 30 (!) évvel ezelőtt készült a kép...

Ha már nyalóka, akkor ide tartozik az olasz származású csendéletfotós, Massimo Gammacurta Lolli-POP projektje is. A fotós nagy márkák logóit készíttette el nyalókából a fotói kedvéért. Annyira tetszettek neki "az ehető ikonok", hogy az első széria után újabb nyalókákat is kitalált. A projektről könyv is készült.

Miért éppen az esküvők?

Az első nyalókás nyaram leginkább esküvőkkel telt. Amikor elkezdtem nyalókákat készíteni, azt hittem, hogy a gyerekek lesznek a legfőbb közönség, aztán jönnek az érdekes ízkombinációkra nyitott felnőttek és végül a tematikus dolgok (esküvők, ilyesmi). Ehhez képest a sorrend teljesen fordított. Nagyjából kéthetente volt egy jegyesfotózás vagy egy esküvő, amire egyáltalán nem számítottam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a többség ismerős vagy barát volt, de így is soknak tűnik a szám. Az abszolút kedvenceim a nyár első (Zenináék) és az utolsó esküvője (Tüsiék) volt.

Előbbiről már tettem fel képeket a blogra, utóbbiról azonban csak a fotós, Kövesdi Réka oldalán  van egy kép, mert még nem fejezte be az utómunkát az anyaggal. Előzetesen azért sikerült kisajtolni belőle néhány képet :)

Az esküvő színei a szürke és a rózsaszín voltak. Csináltam rózsaszín masnikat, szájakat, kisebb és nagyobb szíveket, illetve szürke bajszokat. A gyerekeknek próbáltam (kisebb és) változatosabb dolgokat előállítani. Volt többek közt rózsaszín és fehér Hello Kitty, szürke Darth Vader, és kis fehér kör alakú nyalóka rózsaszín pöttyökkel. A felnőtt nyalókák a teríték mellé kerültek, gyerekeknek szánt nyalókákat egy üvegtálba tettük. 

Egyébként a helyszín eleve szuper volt, a Normakert étterem kertjében felállítottak egy sátrat. Szerintem minden nagyon jól sikerült!!

Ha esküvőre készülnek a nyalókák, akkor azért nagyjából tudható, hogy milyen típusú képek születnek majd. A jegyesfotózásnál azonban ez mindig meglepetés. Az Attilától ma kaptam ezt a képet, ami megint egy új megközelítése annak, hogy mi mindenre használható a szíves nyalóka :)

Washi tape nyalókapálcika

Már régóta nagy kedvencem a washi tape, másnéven masking tape, amit itthon leginkább dekortapasznak neveznek. Olyan mint a cellux, csak papírból van, ezerféle színben és mintában. Könnyű tépni, vágni és minden felületen megtapad, dekoráláshoz egyszerűen kiváló. Folyton újabb és újabb ötleteket szül felhasználás közben (ezzel szerintem nagyjából minden felhasználó így van).

Eredetileg azért vettem néhány tekercs dekortapaszt, hogy megjelöljem a nyalókákat. A szárukra ragasztottam egy-két centis darabokat, és ezekre írtam rá, hogy melyik milyen ízű. Praktikus és egyszerű. Buliban vagy gyerekzsúron ugyanezzel a módszerrel könnyen megkülönböztethetők a szívószálak és a poharak is. Ha nem praktikusan akarjuk felhasználni a dekortapaszt, akkor hasonló módszerrel nagyon vidám díszítést kaphatnak például a szívószálak, a keverő- és egyéb pálcikák. Találtam esküvői díszítést is.

Nagy kedvencem a házi jégkém pálcikáinak feldíszítése. Nemcsak szuperül néz ki, de akár rá lehet írni az ízeket, vagy azt is, hogy kinek szánjuk azt a jégkrémet :) Ráadásként itt a recept is!

Hasonló vonalon indultam el én is, igazából egy véletlennek köszönhetően. Időnként ugyanis túl sok mindent akarok ráírni a nyalókapálcikára ragasztott dekortapasz darabokra. Akkor ráragasztok még egyet, majd egy következőt is. Mivel a nyalókákhoz papír pálcikákat használok, azokon tényleg szépen tapad a washi tape, olyan, mint egy második bőr. Szóval eleinte csak véletlenül, utána már tudatosabban ragasztottam tele a pálcikát.
Néhány napja találkoztam az egyetemi csoporttársaimmal. Hatan lányok azóta is összejárunk (nem írom le, hogy mióta), de minden ilyen találkozón megállapítjuk, hogy túl keveset találkozunk. Most először vittem nekik nyalókákat, vagyis inkább a gyerekeiknek. Miután a legutóbbi találkozónkról haza jöttem, szerettem volna valami olyasmit csinálni, amit szívesen adnék nekik. A csajoknak. Amikor ezeket a kávés nyalókákat csináltam, akkor rájuk gondoltam :)

 

A pálcikás módszer a cake popsnál vagy egyéb pálcikás sütinél is jól működik (természetesen csak sütés után). A lényeg pedig, hogy nem tekerni kell (ahogy én csináltam), hanem hosszában ragasztani, ahogy ebben a blogban is látható, mert persze mások is felfedezték már ezt a jó kis ötletet.

Jegyesfotózás

Mostanában egyre többször találkozom jegyesfotózás képeivel. Szerintem ez a műfaj azért jó, mert vidám és felhőtlen képek készülnek a szerelmesekről, itt még nem görcsölnek, mint a többség az esküvői fotózáson. Ezeket a szuper képeket Réka készítette. Azt hiszem, jó helyre kerültek a nyalókáim ;)

Levendulás nyalóka - első próbálkozás

Már régóta odavagyok Limara levendulás dolgaiért, nagyon inspirálóak. Hetek óta terveztem levendulás nyalókát készíteni, egyrészt mert izgatott, hogy milyen íze lesz, másrészt pedig kicsit úgy éreztem, hogy ez szinte kötelező.
Eredetileg azt gondoltam, hogy kandírozok levendulát, és majd az kerül a nyalókákba. Elolvastam kb. száz bejegyzést az ehető virágok kandírozásáról: egy dologban lényegében mindenki egyetértett, hogy túl macerás a dolog. Többen azt is írták, hogy nem állnának neki újra.
Mindkét megállapítással mélységesen egyetértek...soha többet. Pláne, hogy nem is igazán sikerült a kandírozás, a végeredmény szerintem nem lett túl gusztusos. Talán túl sok cukor került a tojásfehérjés virágra. Vagy már eleve a tojásfehérje is sok volt. (Rózsaszirmot is kandíroztam, hasonló sikerrel...)

Miután a kandírozásból nem lett elég alapanyag a nyalókához, kimentem a kertbe és szüreteltem egy újabb adag levendulát. Megmostam, hagytam megszáradni és - mivel ehető virág - "nyersen" is tettem belőle a nyalókákba.
A szokott módon elkészítettem a cukorszirupot, majd kevertem bele kifejezetten kemény cukor készítéséhez való levendulaolajat. Tapasztalataim szerint a természetes olajakból a hivatalosan előírt mennyiség mindig egy kicsit kevés, ezért most is többet tettem bele. A forró massza ezután került a nyalókaformákba, amikbe már előtte beletettem a kandírozott és a kandírozatlan virágokat. Pillanatok alatt az egész lakásnak fantasztikus levendula illata lett!

Alig bírtam kivárni, hogy kihűljön és megkeményedjen a cukor (sajna itt nem lehet nyalakodni...).
Ebben a kánikulában ez nem ment a szokásos tempóban, jóval hosszabb ideig tartott. Mikor végre megkóstolhattam, az....az valami borzasztó élmény volt. Olyan brutálisan levendulás volt a nyalóka, hogy már-már keserűnek is lehet nevezni. Vagyis a többi természetes, főleg gyümölcsolajjal ellentétben, ebbe nem hogy több, hanem még a javasoltnál is kevesebb kell a levendulaolajból.
Mivel még soha semmi ilyesmit nem ettem levendula ízben, vittem a kollégáimnak is nyalókákat, hogy ők mit mondanak. Szomorú, de ugyanazt mondták...Biztosítottam őket arról, hogy nincs harag ha kidobják :)

Viszont a külseje és az illata mindenkinek tetszett. Az egyik kolléganőm újrahasznosítási javaslata az volt, hogy az ehetetlen brutálislevendula nyalókákat tegyünk inkább a fehérneműs fiókba :)) Jó ötlet, de azért újra nekifutok és próbálok ehető változatot is készíteni.

A nyalóka, mint dekoráció

Szerintem a nyalóka elsősorban arra való, hogy megegyük, de mostanában egyre inkább kiderül számomra, hogy dekorációnak is jó. Persze a végén ugyanúgy az lesz a sorsa, hogy megeszik, de előtte egy ideig dekorációként is funkcionál.
A múlt héten Rita barátnőmnek volt a születésnapja, könyvet kapott és a csomagoláshoz használtam fel egy lila miniszív nyalókát.

Közben kutattam kicsit a neten, és találtam egy hasonló, gyerekverziós megoldást is, ami nagyon tetszik.

Az előző bejegyzésemben van kép arról, hogy esküvői képeslaphoz is nagyon passzol a mininyalóka. Esküvői meghívóba beletűzve is el tudom képzelni....

Képeslap témában találtam egy nagyon helyes karácsonyi megoldást. Az ötletet többféleképpen lehet haszonsítani, például gyerekzsúr meghívónál is - már látom magam előtt :)

 

Van Valentin-napi változat is, de szerintem ez annyira aranyos, hogy szinte bármilyen alkalomra behelyettesíthető.

 Akár a vágott virágot is ki lehet váltani a nyalókaközepű papírvirággal. Óvónénik biztosan örülnének neki, vagy például jó anyák napi ajándék lehet. Igazából ez is univerzális és nagyon könnyű megcsinálni, muffinpapír az alapja.

Összességében mind szuper ötlet, csak azt sajnálom, hogy mindegyikhez vásárolt nyalókát használnak. Pedig házilag is nagyon könnyű nyalókát gyártani, és akkor pontosan tudod, hogy mi van benne. Nincs benne például tartósítószer, ízfokozó vagy más nem kívánatos adalékanyag. Ha színezni kell, akkor van természetes ételfesték, ha íz kell, akkor léteznek erre is természetes megoldások. Nekem pl. ezek nagyon fontos dolgok.

Az első esküvő

Az első nyalókás esküvő a barátnőmé volt. Neki a kezdetektől fogva tetszett az ötlet, de a párja nem volt elragadtatva az elképzeléstől. Már-már bele is törődtem a dologba, de azért csináltam néhány próba darabot, inkább csak a magam megnyugtatására. Egy héttel az esküvő előtt a leendő férj - az én nagy boldogságomra -  meggondolta magát, és pontos instrukciókat kaptam, hogy milyen nyalókákat szeretnének.

a próba darabok

Azt gondolná az ember, hogy ismerősökön könnyebb gyakorolni, mint idegeneken, de tapasztalatból mondom, hogy ez hülyeség. Ezerszer jobban izgultam és idegeskedtem, hogy minden rendben legyen. Nagyon rövid volt a határidő - ez aggasztott a legjobban. A házasulandók az óriás szájakat (epres) és a bajszot (kávés) választották, utóbbiból nagyon sok kellett. Martha Stewartnál láttam korábban olyan szilikonpasztát, amiből pl. egyedi nyalókaformát is lehet csinálni. Kísérletképpen még hetekkel ezelőtt beszereztem ilyet a Desszertmesternél (irtó drága), ez jó alkalom volt a kipróbálásra.

 

A paszta kétkomponensű: össze kell gyúrni, kialakítani a formát, majd hagyni megkötni. Miután klónoztam a bajszokat, határidőre elkészült minden. (Zárójeles megjegyzés: a paszta nagyon jó játék, de soha többet nem veszek itthon, mert az ebay-en például harmad-negyedannyiba kerül.) A nyalókák kis zacskókba kerültek, mindegyikre zászlót ragasztottam a feleség és férj nevével.

Eljött a nagy nap, és minden jól alakult. A pár gyönyörű volt :)

Az igen kimondása után átrohantam az étterembe, ellenőriztem a délelőtt közösen felrakott dekorációt, és a helyére raktam a nyalókákat. A nők szájat, a férfiak bajszot, a kislányok szívet, a kisfiúk tengeri állatokat kaptak. Legalábbis elméletileg, mert az ültetőkártyák alapján nem mindig tudtam beazonosítani a népeket, nem nagyon kalkuláltam ugyanis a becenevekkel. Mivel kb. 10 percem volt minderre, átléptem  a problémán :)

Összességében szerintem jól illett a lagzihoz a nyalóka. A gyerekek nem meglepő módon imádták, de a felnőttek is megették. Másnap azért utánakérdeztem, hogy jól van-e az a kisfiú, aki nemcsak a sajátját és a szüleiét ette meg, hanem elkunyerálta még két másik embertől is a nyalókáját...

Önkéntes nyalóka

Az elmúlt hónapok ténykedésének köszönhetően rengeteg nyalóka halmozódott fel a lakásban. Mivel ezen a hétvégén van itt nálunk a Wekerlei Székelykapu Napok rendezvénysorozat, arra gondoltam, hogy odaadom az önkénteseknek. Rengeteg program lesz a hétvégén és mindegyik ingyenes. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy mindenki önkéntesként vesz részt a munkában a főszervezőtől az szemétszedőkig. Wekerlén egyébként is sok az önkéntes, több mint háromszázan - köztük én is - csinálnak különböző dolgokat ingyen a közösség érdekében. Kicsit patetikusan hangzik, de tényleg így van. Remélem örülnek majd a nyalókáknak :)

 

Gyerekzsúr

Izgulok. Nyalókás felnőtt életem első gyerekzsúrja zajlik éppen Bercivel és a barátaival :)

Véletlenül kawaii

Bevallom, nem vagyok túl jártas a japán mindennapokban, ezért a kawaiiról volt mit pótolnom, amikor rájöttem, hogy ilyen szilikon nyalókaformákat vettem és éppen nagyon cuki nyalókákat gyártok. Persze láttam már korábban is ezeket a helyes kis figurákat és a Hello Kitty is naponta szembe jön, de a cukiság irányzatot csak most térképeztem fel.

A képek közül a személyes kedvencem a kawaii yoda...

A cukiság blogból megtudtam, hogy angol kutatók arra jutottak: a hetvenes évek óta létező kawaii ”nem csupán a divat körforgásának egyszeri hóbortja, sokkal inkább a mindennapi életmértékadó esztétikuma”. A kawaii-mánia néhány évtized alatt a japán kultúra szerves részévé vált. Nemcsak az öltözködésre jellemző, hanem az élet szinte minden területén megjelenik: a szórakoztatóiparban, a háztartásokban,  az emberek viselkedésében, még a politikában is.

Egy cikk szerint Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című könyvében arról írt, hogy a japán diáklányok között az egyik leggyakrabban elhangzó szó a „kavaí”. Japánban - ahol a fiatalok körében egyre inkább eluralkodott az erőszak és az agresszió - a cukiság pozitív értékmérőként jelenik meg. A japán diáklányok például sokszor beszélnek magukról egyes szám harmadik személyében, ami Japánban egyet jelent azzal, hogy az adott lány még kislány, ezért aranyos is.
A könyv 2004-ben jelent meg, de elnézve a netet, a helyzet nem sokat változhatott, a cukiság láthatóan nem hagyott alább.

 Szóval néhány hete nem egyszerűen néhány helyes nyalókaformát vettem, hanem egy kulturális értékrendet is. Azért ezt jó tudni :)

Amikor nem üveges

Húsvétkor megszórtam a környezetemet nyalókával, annyit csináltam, hogy az összes szomszéd gyereknek jutott. A kacsás volt a  legnépszerűbb. A gyerekeknél a formája, a szülőknél inkább a kis mérete miatt. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de mintha aggódnának az új hobbim miatt...

A kezdetektől kíváncsi voltam arra, hogyan készülnek a teli színű nyalókák. Jó ideig olvasgattam mindenféle recepteket, mire felfogtam, hogy a trükk nagyon egyszerű: hozzá kell keverni egy kis fehér festéket.

Amikor elméletben már tudtam mit kéne csinálni, akkor hetekig nem kaptam sehol rendes fehér festéket. (Általában a Desszertmesternél vagy a Sőreginél próbálkozom, de sokmindent egyszerűen nem lehet beszerezni itthon...sajnos.) Abból a fajta festékből, amit a nyalókákhoz használok, eleve nincs fehér. Ez egyébként érthető, mert azok vagy teljesen, vagy 95 százalékban természetes összetevőket tartalmaznak. Tapasztalataim szerint a Wilton termékek általában jól működnek, ezért ezzel próbálkoztam.
A sárga most tojáslikőrös lett, de el tudnám képzelni citromosban is. Meg is fogom csinálni :)

A kávésról sajnos nincs külön kép, de szerintem annak áll a legjobban, hogy nem átlátszó. A pirossal nagyon ambivalens érzéseim vannak. A fehérrel kevert színt mindenképpen ki akartam próbálni, de nehezen társítottam ízt hozzá. Valójában talán valami krémes vagy vaníliás gyümölcs jó lett volna, de végül sima cseresznyés lett. Nem biztos, hogy ezzel a kombinációval újra próbálkozom, elég fura lett a végeredmény.

Húsvét

Már előre örültem, hogy jön a Húsvét, mert ez kiváló alkalom a nyalókázásra!
Volt egy csomó elképzelésem, hogy milyeneket kellene készíteni az egészen kicsi kacsástól az óriás nyúlfejig, és terveztem pöttyöset, illetve olyant, amiben apró csibeformájú cukrok vannak.
A legsikeresebb végül az egészen kicsi kacsa lett, ami narancsosban készült el nagyobb mennyiségben. Nekem valahogy fura lett volna, ha a kacsa piros, kék vagy mondjuk zöld. Így aztán sárga lett, amihez a narancs illik.
Ma újabb kacsák készülnek, de lesz még kicsi nyuszi és macska is - mindenféle tavaszi ízekben és színekben :)