Nem szűntem meg...

...csak kevés az időm írni.
Látogass el az Fb-oldalra, ott gyakrabban megtalálsz :)

Nyalókák esküvőre!

Köszönő ajándék és fotókellék - leginkább erre a két dologra szoktak esküvői nyalókát kérni tőlem. Néhány hete beindult az esküvői szezon, ezért megpróbálom egy bejegyzésben összegezni, hogy mi minden készült már a Nagy Napra.

Az a jó, hogy rendszerint a menyasszonyoknak is vannak ötleteik, és időről-időre kitalálunk valami újat, valami egyedit. A száj és a bajusz lassan már klasszikusnak számít. Azért szeretem ezt az összeállítást, mert tényleg vidám hangulatot lehet csinálni vele: rengeteg vicces fotót kaptam már különböző korú családtagokról. A bajusz és a száj volt már köszönő ajándék is, a nők bajszot, a férfiak szájat kaptak a teríték mellé. mind a kettőből van mini változat is :)

 Volt masni-bajusz kombináció is:

 Lila-zöld bajusz és love felirat:

Zöld és piros, bajusz, száj és szívek:

 Bajusz és száj eljegyzési minitortán:

A bajuszos páros mellett szív alakú nyalókák készülnek a leggyakrabban az esküvőkre. Inkább klasszikus színekben, de a piros mellett a rózsaszínű, a lila és mindenféle halványabb árnyalat is előfordult már.

Ezeket a próbadarabokat a hétvégén csináltam egy barátnőmnek, inkább kevésbé szokványos daraboknak számítanak.

Tavaly először óriásnyalókát is csináltam. Orsiék az akkor még létező Vidámparkban fotózkodtak, szerintem nagyon illett oda az gigantikus szív!

Az óriásnyalókák közé sorolom ezeket a betűket is: az "igen" mellett hasznosították már születésnapi tortadíszként is. Ugyanebben a méretben készültek már számok is asztaldísznek vagy - ahogy kicsit lejjebb látszik - ugyancsak fotókellék lett belőlük.

Szeretem a figurális nyalókákat, de az igazi kedvenceim a sima kör alakúak, különböző színekben és ízesítéssel. Ha valaki bizonytalan abban, hogy milyet szeretne, mindig inkább ezt a fajtát szoktam javasolni, mert a variációk száma majdnem végtelen :) Bármilyen koncepcióhoz hozzá lehet igazítani. Ezek például kandiscukrosak.

Tavaly egy komoly köszönet ajándék csomag része volt a szórócukros nyalóka. Mindent a kék színre hangoltak, minden nagyon ízléses volt.

Írtam már róla, hogy vannak a hagyományostól teljesen eltérő elképzelések is. Így készült például ez a pár: a nyalókafiú és a nyalókalány :) tartozik a családhoz egy kutya is, de sajna ő lemaradt a képről.

És végül a nyalókába foglalt esküvői dátumról. Lehet "save the date" vagy a dátum megörökítése az esküvő napján, de a nagyméretű számokat lehet például asztalszámként is hasznosítani.

További ötleteket is szívesen megvalósítok :)

A fotókért köszönettel tartozom Kövesdi Rékának, Kovács Attilának, és Székely Györgynek. A többi kép saját készítésű.

Házi készítésű szörpös/gyümölcsleves nyalóka

Többen is kérték/kértétek, hogy legyen olyan nyalóka recept, amit otthon is könnyen el lehet készíteni. A befőzési szezon kezdete kapcsán jutott eszembe, hogy a szörpökkel és a rostos (gyümölcshúsos) gyümölcslevekkel is lehetne valamit kezdeni nyalóka szempontból. Nemcsak azért, mert így természetes módon lehet ízesíteni a nyalókát, hanem azért is, mert azt feltételeztem, hogy a végeredmény jól is fog mutatni.
A közeli piacon rendszeresen árul olyan szörpöket egy hölgy, amikben sok a gyümölcshús, vagy benne van például mindenfelé bogyó magja. Nagyjából egy éve rendszeresen vásárolunk tőle, és kivétel nélkül mindegyik szörpje igazán finom.
Már többször neki akartam fogni az ötlet megvalósításának, de általában család megitta az alapanyagot, mire hozzáfogtam volna. Végül eldugtam az üveget, amikor már csak két ujjnyi volt a ribizliszörp alján :)
A kísérlet sikerült, íme a szörpös nyalóka receptje!

Hozzávalók:

1 pohár cukor (1,5 decis)
fél pohár víz
negyed pohár (kb. 2 evőkanál) glükózszirup
1 evőkanál sűrű szörp vagy 2 evőkanál rostos gyümölcslé
cukor/étel hőmérő

 A cukrot a vizet és a glükózszirupot beteszem egy kisebb edénybe és szép fokozatosan  elkezdem melegíteni, időnként megkeverem.140 C fok környékén leveszem a tűzről és tempósan kevergetem, hogy hűljön ki egy kicsit (ez néhány perc), ezután jól elkeverem benne a szörpöt vagy a rostos gyümölcslevet, majd formákba töltöm vagy egyszerűen csak szilikon lapra csurgatom. Hagyom megdermedni, majd (ha nem fogy el azonnal), akkor celofánba csomagolom.

Arra mindenképpen figyelni kell, hogy ne kerüljön bele az előírtnál több szörp vagy gyümölcslé, mert akkor előfordulhat, hogy nem fognak megszilárdulni a nyalókák. Lehet színezni és ízesíteni is nyalókákat: az ételfestéket még főzés közben, 100 C fok körül érdemes hozzáadni, az ízesítőt pedig a legvégén, a szörppel vagy gyümölcslével együtt.

Nyalókát készíteni jó mulatság, de nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon körültekintőnek kell lenni, mert a forró cukor súlyos égési sérüléseket okozhat.

Jó nyalókázást mindenkinek! :)

Gyerekek megint :)

Újabb nyalókás fotókat kaptam, ezúttal Strider Anitától. A képek úgy nézneki ki, mintha nem is itt és most, hanem valami meleg helyen, nyaralás közben készültek volna :) Pedig - ha jól tudom - Anita Pünköskor fotózta őket. A kispasikat egyszerűen meg kell zabálni!!!

Mininyalókák gyermekfotózáshoz

Azután kezdtem el mininyalókákat csinálni, hogy a környezetemben élő rendszeres tesztalanyok (barátok gyerekkel) bár örültek az állandóan érkező termékmintáknak, kifogásolták azok méretét. Végül a tesztnyalókák (mininyalókák) önálló életre keltek és egyre több fajtát csináltam.
A mininyalókákat felfedezték óvodába rendszeresen járó fotósok is, akiktől kaptam néhány igazán szép képet az édességek hasznosulásáról. A legnépszerűbb közülük minden kétséget kizáróan a minibajusz. Köszönet a képekért Gáál Petrának, a Mona Mann-nak!

Pakkot kaptam!! Foodie Penpals mozgalom

Ez a bejegyzés kivételesen nem a nyalókákról szól, de azért mégiscsak lesz benne édesség.
Egy ismerősöm hívott, hogy vegyek részt a Foodie Penpals mozgalomban, ami abból áll, hogy minden hónapban összesorsolják a különböző európai országokból a résztvevő embereket (sok köztük a blogger, de ez nem általános) és mindenki küld, illetve kap egy csomagot valakitől. Éppen mint karácsonykor - csak akkor kihúztuk a neveket, előbb a suliban, aztán a különböző munkahelyeken :) Jópofa dolognak tűnt, meg arra gondoltam, hogy kísérletezés mellett a nyelvet is gyakorlom, úgyhogy belevágtam.

Picit el is feledkeztem az egészről, és eléggé meglepődtem, amikor az egyik futárszolgálat embere meghozta a csomagomat. Kb. úgy örültem, mint gyerekkoromban a karácsonyi ajándéknak :) Mivel van értékhatár, ne gondoljatok nagy dolgokra, inkább csak apróságokat küldenek egymásnak az emberek.

Kerry Adamowitztól érkezett a csomag, aki termékfejlesztőként dolgozik egy élelmiszeripari vállalatnál (nem írta meg, hogy melyiknél). Az angliai Aylesburyben él, ami a kacsákról híres. A családja Lengyelországból származik, ezért sok más recept mellett a pirogét is elküldte.

A dobozomban rengeteg minden volt, kicsit eklektikusan feledve a Brit Szigeteket: keksz Walesből (ezt ettük meg először), mini Baileys, vajas keksz Skóciából, angol mustár, Yorkshire Pudding mix, Custard mix, Worcesterhire szósz, currys rizs, rizspuding, virágméz és Cadbury csoki (csak a pontosság kedvéért Diary Milk dreamy chocolate truffle). Ismeretlen dolognak csak a custard tűnik, annak majd utánanézek :)

Nekem Emma Daviesnek kellett csomagot küldenem. Emma Bristolban él, és szerkesztő az Official PlayStation Magazine-nál. Próbáltam az angliai ismerőseim véleménye alapján összeállítani, hogy mit küldjek neki, de mindenképpen tipikus magyar élelmiszereket akartam. Mivel romlandó nem lehetett, sajna a Túró Rudi egyből kiesett, pedig azt biztosan csomagoltam volna. Került a dobozba paprika, házi csipkebogyó lekvár, szárított medvehagyma, pörkölt krém, gulyás krém, jókai bableves (sajna zacskós), magyaros fűszerkeverék, libamáj pástétom, negró, néger csók és egy csomó nyalóka. Küldtem én is recepteket, meg némi leírást a fűszerekről.

Egyelőre nem tudom, hogy mi a reakció, mert a csomagbarátom nem túl gyakran blogol. Mindenesetre a Foodie Penpal szerintem nagyon vidám dolog, és bárki csatlakozhat hozzá!

Update: itt olvasható Emma írása a csomagról.

Fényképes, mintás nyalóka

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogyan lehetne mintás vagy fényképes nyalókát csinálni. Hosszú ideje gyűjtöm a szebbnél szebb motívumokat, és nagyon szeretném ezeket nyalókákba zárva látni.

Az elmúlt hetekben két alkalom is adódott, hogy kipróbáljam az elképzelésemet. Szilvi barátnőm megkért arra, hogy esküvői ajándéknak készítsek egy fényképes nyalókát, illetve készültünk a Budapest 100 programra, de nem volt semmi "személyes" ajándéktárgyunk itt, Wekerlén.

Először ez utóbbiról: a motívum adott volt, a Kós Károly tér 3. lépcsőházának gyönyörű kovácsoltvas lepkéi. Az egyik lepkéről szerencsére kaptam egy rendes felbontású képet, köszönhetően annak, hogy több fotós is lakik a házban. Abból indultam ki, hogy ha a torták tetejére lehet fényképet nyomtatni, akkor lepke motívumot is lehet, ha szépen berendezzük őket egymás mellé és megtöltünk vele mondjuk egy A4-es lapot. Kicsit aggódtam azon, hogyan fog kinézni ennyi fekete festék ostyalapra nyomtatva, de csak nagyon minimálisan lett hólyagos. (Egyébként azt hittem, több helyen foglalkoznak ilyen ehető fénykép nyomtatásával.) Szóval megvolt kinyomtatott lap, amiből a nyalóka méretéhez passzoló köröket vágtam ki.

Eddig rendben is volt, de be kellett juttatni a nyalókába az ostyalapot. Az első elképzelésem az volt, hogy a forró nyalókára egyszerűen rásimítom az ostyát, és kész. Végülis  működött, de valahogy nem volt az igazi. Úgy éreztem, hogy olyan "kopasz" maradt az ostyalap felülete, ezért egy átlátszó réteget megpróbáltam ráhúzni. Na itt romlott el a dolog, az ostya mindenhol felpöndörödött és teljesen használhatatlan lett a végeredmény.

Ha már ennyit szenvedtem vele, semmiképpen nem akartam feladni a dolgot. Újabb ötletelés után megfordítottam a folyamatot, éééééés működött! Nem nagyon mertem kiszámolni, hogy, mennyibe is került összesen a kísérlet, pláne, hogy a férjem mindig azt szokta mondani, hogy kevés ilyen drága hobbi létezik (szerintem természetese nincs igaza :), de úgy gondolom, megérte, mert igazán szépek lettek a nyalókák. A visszajelzések is nagyon pozitívak voltak, mind az ötven darabot elvitték. Igazi limited edition volt :)

Az esküvős nyalókánál egyszerűbb dolgom volt, mert jóval nagyobb, tenyérnyi méretben kellett elkészíteni. Mivel nem tudtam, hogy mi a fontosabb, a fotó láthatósága vagy a tartósság, kétféle változatot csináltam. Az egyiken nem volt semmi az ostya felett, a másikra raktam egy plusz réteg nyalókát. Így néztek ki:

Húsvétkor egyébként már próbálkoztam valami hasonlóval, de akkor cukorkoronggal (elméletileg muffinhoz/cupcake-hez árulták). Szerencsére az elronthatatlan :) Semmilyen módon nem befolyásolja az állagát vagy a színét a forró cukor magas hőfoka. Hátránya, hogy csak azt lehet használni, ami éppen kapható.