Néhány héttel ezelőtt a CUKORKA sweetfabric-nál jártam egy kiscsoportos cukorka és nyalóka készítésen. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan működik a "klasszikus" cukorkakészítő műhely, hogyan csinálják a hagyományos kemény cukorkát, pláne ha felirat van benne, vagy mondjuk csíkos, és többszínű.
Kivételesen nem én késtem el, így amíg a többiek megérkeztek, volt időm alaposan körülnézni. A hely kicsi, de praktikus és hangulatos. A falak durván pirosak :)
Mielőtt elkezdtük, kaptunk egy itinert, hogy pontosan mi fog történni a workshopon, beleértve a cukorka receptjét is. Mi dönthettük el, milyen ízű legyen, hogyan nézzen ki a végeredmény és részt vettünk a folyamat minden fázisában.
Mielőtt bármit elkezdtünk volna, mindenki kapott védőkesztyűt és kötényt. Összekevertük a cukrot és a vizet, majd némi forralás után hozzáadtuk a glükózszirupot. Ha jól emlékszem, nagyjából 145 C-ra forraltuk az egészet. Ezután kiöntöttük a forró keveréket egy márványlapra, fémrudak közé, ezek akadályozták meg, hogy lefolyjon az asztalról. Belekevertük a két színt, elég kemény munka volt ezeket összedolgozni.
A színek után spaklikkal felszedtük az asztalról a cukormasszát és "kenyereket" formáltunk belőlük. Ezután jön a fényesítés: egy hentesüzletbe sokkal jobban illő fémkapóra feldobta az egyik srác a masszát és azon húzogattuk-tekergettük.
A cukorkakészítés folyamatában rettentően fontos tényező az idő, mindent gyorsan kell csinálni, mert ahogy hűl a cukormassza, egyre nehezebben formázható. A speciális asztalok alulról melegíthetők, emlékeim szerint kb. 60 C-ra voltak állítva.
A fényesítés után összeraktuk a hengert, benne a helló felirattal. Ezt úgy kell elképzelni, mintha gyurmázna az ember: külön megcsináltuk a betűket és a külön köré a csíkokat (ez látszik az alsó kollázsban). Amikor elkészültünk, akkor a nagyjából egy arasz magas hengerben még nagyon torzan látszott csak a felirat, de elkezdtük úgy két centiméter átmérőjűre nyújtani és onnantól tökéletesen kivehető volt.
A vékonyra nyújtott cukorkacsíkokat lehetett darabolni, csavarni, tekerni, szóval bármit. Nem voltam túl ügyes a nyújtásban és a formázásban, inkább érdekes formájúnak, mint szépnek nevezném a nyalókákat, amiket csináltam. Amikor elkészültünk, a program részeként becsomagoltuk a holmikat és haza is vihettünk egy nagy adagot. A tanultak alapján elvileg otthon is lehetne cukorkát gyártani ezzel a technikával, de azt hiszem nem állok neki...ha ilyesmire vágyom, inkább megveszem náluk...
Kivételesen nem én késtem el, így amíg a többiek megérkeztek, volt időm alaposan körülnézni. A hely kicsi, de praktikus és hangulatos. A falak durván pirosak :)
Mielőtt elkezdtük, kaptunk egy itinert, hogy pontosan mi fog történni a workshopon, beleértve a cukorka receptjét is. Mi dönthettük el, milyen ízű legyen, hogyan nézzen ki a végeredmény és részt vettünk a folyamat minden fázisában.
Mielőtt bármit elkezdtünk volna, mindenki kapott védőkesztyűt és kötényt. Összekevertük a cukrot és a vizet, majd némi forralás után hozzáadtuk a glükózszirupot. Ha jól emlékszem, nagyjából 145 C-ra forraltuk az egészet. Ezután kiöntöttük a forró keveréket egy márványlapra, fémrudak közé, ezek akadályozták meg, hogy lefolyjon az asztalról. Belekevertük a két színt, elég kemény munka volt ezeket összedolgozni.
A színek után spaklikkal felszedtük az asztalról a cukormasszát és "kenyereket" formáltunk belőlük. Ezután jön a fényesítés: egy hentesüzletbe sokkal jobban illő fémkapóra feldobta az egyik srác a masszát és azon húzogattuk-tekergettük.
A cukorkakészítés folyamatában rettentően fontos tényező az idő, mindent gyorsan kell csinálni, mert ahogy hűl a cukormassza, egyre nehezebben formázható. A speciális asztalok alulról melegíthetők, emlékeim szerint kb. 60 C-ra voltak állítva.
A fényesítés után összeraktuk a hengert, benne a helló felirattal. Ezt úgy kell elképzelni, mintha gyurmázna az ember: külön megcsináltuk a betűket és a külön köré a csíkokat (ez látszik az alsó kollázsban). Amikor elkészültünk, akkor a nagyjából egy arasz magas hengerben még nagyon torzan látszott csak a felirat, de elkezdtük úgy két centiméter átmérőjűre nyújtani és onnantól tökéletesen kivehető volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése